A Munka törvénykönyve az aktuális téma a KDNP életében is, önök alapjaiban tartják elfogadhatatlannak a tervezetet. Kifogásolják, hogy megnehezítené az apák családi életét.  

Nem csak a férfiak, általában a munkavállalók védelmében álltunk ki, a jelenlegi tervezet egyértelműen a munkaadók jogait erősíti, nekik kedvez. Számunkra két lényeges pontot kell, hogy biztosítson a törvény, a családok védelmét és a védett kor intézményét, a jelenlegi javaslatból mindkettő hiányzik.

A saját példájából kiindulva is erősítené a férfiak szerepét, ön is kivette a részét anno? Mennyire időszerű egyébként ez a kép a mai helyzetben? 

Amikor családról beszélünk, két szülőben gondolkodunk, miközben persze az egyszülős család, mint létező jelenség segítséget érdemel. A teljes család pedig akkor működik jól, ha abban a felelősséget a szülők közösen vállalják. Vannak anyai és apai szerepek, de mindenkinek ki kell vennie a részét a gyermeknevelésből, az otthoni munkából, én is ezt tettem háromgyerekes apaként annak idején.

Nem ez az első összetűzés a Fidesszel. Az első pofont akkor kapták, amikor az elismert alkotmányjogászuk, Salamon László alkotmánytervezetét egy mozdulattal tette félre Orbán Viktor. Ön akkor ki is jelentette: nem fogják megszavazni a végső előterjesztést. Mi történt, hogy mégis megszavazták? 

Nem nevezném pofonnak, még csak szövetségen belüli konfliktusnak sem, hanem egyszerű vitának. A Salamon László által készített koncepciót az ellenzék nem fogadta el, ezért azt nem tekintettük kötelező alapnak a pártok által benyújtandó alkotmánytervezetek számára, a Fidesz-KDNP előterjesztése viszont erre épült. Az egyeztetések során voltak feltételeink, amik végül teljesültek, más kérdésben elfogadtuk a Fidesz álláspontját, így kompromisszumos megoldás született, ez volt az egyetlen járható út. 

Sok-sok kompromisszumot kellett már meghozniuk, mit fájlal a legjobban? 

Fájdalomról nem beszélnék, szövetségen belüli kompromiszszumokról igen, ami a közös munka velejárója. Az pedig, hogy bizonyos ügyek nem úgy és épp akkor kerülnek napirendre, nem jelenti azt, hogy végleg elköszönhetünk tőlük. A vasárnapi nyitva tartás kérdése például csupán nem időszerű, elfogadtuk a miniszterelnök álláspontját, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a vállalkozások számára fontos ennek a megtartása, így ezt csak elnapoltuk. 

A parlamentben, politikai közéletben ön még a legnagyobb gazdasági válság közepette is érzelmi vonalon politizál, a család, a hit és az erkölcs a legfőbb fegyvere. Választott vagy önre testált ez a szerep? 

A politikai szereplők felelőssége, hogy normák szerint működő, élhető társadalom megteremtését segítsék. Akkor, amikor sürgető gazdasági problémákra kell megoldást találni, nyilván ezek a kérdések kapnak elsőbbséget, de hosszú távon a meghatározó társadalmi kérdéseket nem lehet félretenni. A család és a demográfiai helyzet az első számú nemzeti sorskérdés, erről teljesen megfeledkezni soha nem lehet. Hozzám valóban ezek a kérdések állnak közel. A társadalmi béke is a működő társadalom képéhez tartozik, ehhez pedig rendezett viszonyokra van szükség. Ez ma, akárhova is nyúlunk, hiányzik, rendetlenség és káosz van. Ki kell építeni egy munkára épülő társadalmat, elszakadni a pártállamból örökölt beidegződésektől, az öngondoskodást erősíteni, ehhez pedig azok az alapértékek, amiket én is képviselek, elengedhetetlenek. 

Biztosan jár boltokban, utazik buszon, villamoson, érzékeli a társadalomban lévő feszültséget, a türelmetlenséget, agressziót. Ebben a szétszakadó társadalomban van ennek a világnak létjogosultsága? 

A közgondolkodás befolyásolása fontos feladatunk, ehhez pedig elsősorban olyan értékhordozó, leginkább civil és egyházi közösségekre kell támaszkodnunk, akik eljutnak az emberekhez, közvetlenül ismerik a helyzetüket. A politika elsődleges feladata a közösségépítés és a normák megerősítése, amiben a vezetők, döntéshozók magatartása is meghatározó. A szavainkkal, törvényalkotó munkánkkal, társadalmi életben vállalt szerepeinkkel alakíthatjuk ezt a képet. A mai politika, a parlament leképezi a társadalmat, persze van kivétel is. Az én frakciómban például a gyerekvállalást, a család értékét nemcsak szavakban hangoztatják, hanem saját életükkel is hitelesítik véleményüket. A magyar politikai élet kultúrája persze sok kívánnivalót hagy maga után, a stílus sem éppen az én értékrendem szerinti, de a mostani időszak nem kedvez a kifinomultságnak, itt gyilkos küzdelem folyik. 

Önnek egyébként van hitele? 

Remélem. Kölcsönt nem vettem fel, de a fiaim igen, rajtuk keresztül átérezhetem a hitelesek gondját, a megugrott törlesztőrészletek okozta nehézségeket. 

Mit tanácsol azoknak az adósoknak, akik svájcifrank-alapú hitelt vettek föl, mit tegyenek most? 

Rövid távon mindenképp adhat megoldást az árfolyamrögzítés, s bízhatunk abban, hogy az idő segít majd, hogy kicsit összeszedjék magukat az érintettek. Nekem volt már korábban egy eretnek ötletem, egyelőre szűk körben terjesztem, hogy forintosítsuk az adósságokat. Egy sor közgazdász azzal söpörte le az ötletet, hogy túl drága lenne, de Róna Péter, az egyébként baloldali gondolkodású, remek pénzügyi szakember viszont azt mondta, kevés pénzből is megoldható lenne. 

Önálló indítványt készít?

Ehhez kellene a megfelelő támogatottság és persze egy hosszabb előkészítő munka. 

A gazdasági helyzet mellett egy másik feszítő téma az oktatás. A fideszes szövetség egyik neuralgikus pontja épp oktatáspolitikai szakemberük, Hoffmann Rózsa, aki legutóbb fideszes tagkönyvével érvelt, védte saját pozícióit. Ezt ön hogyan értékeli? 

Kétségtelen, hogy ennek a dialógusnak van szakmai, van elvi és van személyi vonatkozása is, itt ütközik a konzervatív meg a kicsit liberálisabb szemlélet. Hoffmann Rózsa élvezi a miniszterelnök bizalmát, akárcsak a KDNP támogatását. Azt nem szabad elfelejtenünk, hogy Hoffmann Rózsa mindamellett, hogy egy kiváló szakember, nő is. Én ezt egy sajátos női megnyilvánulásnak, reakciónak tudom be. 

Pártja legutóbb az egyháztörvény kapcsán érezhette, hogy vannak nem alábecsülendő súrlódások. Ön hogyan fogadta, hogy a Hit Gyülekezete a történelmi egyházak szűk körébe került? 

A törvény alapjait Szászfalvi László kereszténydemokrata államtitkár készítette elő. Ebben a jelenlegi egyházakat igyekeztek három kategóriába besorolni, ez alapján pedig a törvényi bejegyzést biztosítani. Közben lehetőséget adni más szervezeteknek is, hogy később bekerüljenek. Az eredeti 362 egyházi kör így 45-re szűkült volna, s kizártuk a gazdasági céllal szerveződő közösségeket. Az utolsó pillanatban a Fidesz kezdeményezésére módosult az eredeti elképzelés, ők vállalták a konfliktusosabb megoldást, itt ugyanis már lényegesen kevesebben maradtak a körben. Minden egyház egyenlő, a súlyuk természetesen különböző, a Hit Gyülekezete nem történelmi egyházként, hanem társadalmi támogatottsága alapján kerülhetett ide, azon tény alapján például, hogy az egyszázalékos adófelajánlások alapján ez ma Magyarországon a 4. legnagyobb vallási közösség. A valóságot kellett törvénybe foglalni, parlamenti képviselőként nem tehettünk mást. Az már egy másik kérdés, hogy magánemberként én mit gondolok. Az elég valószínű, hogy én nem fogok a Hit Gyülekezetéhez csatlakozni. 

Ha nem a bíróság, hanem a parlament, politikai lobbi dönt majd arról, mi lesz egyház és mi nem, nem veszik el a hitélet semlegessége? 

Nem. A törvény garantálja a lelkiismereti szabadságot, az egyházak és vallási egyesületek szabad működését, de útját állja a bizniszszekták ügyeskedésének. Ez a lényege. 

A parlament pillanatok alatt letudta a témát, korábbi alelnökként ön mit szól ehhez a gyilkos tempóhoz? Nem túl nagy így a hibalehetőség? 

A tempó nem új, a gyurcsányi időszakban már volt részünk ebben, volt, hogy hetek teltek el tétlenül, majd jöttek a nagy-nagy nekilendülések, a dömping. Most mindez azzal a különbséggel történik, hogy most folyamatos a vágta, a nagy változások igénylik ezt az iramot, a világ alakulása, az Európán belüli változások is megkövetelik ezt a tempót. Tartani kell, különben kifutnánk az időből. Kisebb hibák persze adódnak, de ezek arra adnak lehetőséget, hogy később kijavíthassuk őket. 

Ha már az európai folyamatokat említette, az elmúlt időszakban Magyarország viszonylag önálló életet élt az unión belül, több ponton támadták, ön hogyan képzeli az ezen belüli jövőnket? 

Nincs más választásunk, nincs alternatíva, az uniós tagság az egyetlen megoldás belátható időn belül. Az tény, hogy minden tagállam igyekszik az egyéni érdekeit előtérbe helyezni, ez az érdekképviselet a korábbi időkben háttérbe szorult, most erőteljesebb lendületet vett. 

Orbán Viktor legutóbb a Kelet felé fordulásról beszélt, ami távolodást jelent attól a Nyugattól, ahová annak idején Szent István tartott. Kereszténydemokrata politikusként ön ezt hogyan értékeli? 

A keresztény gondolkodás egyetemes, sehová sem kötődik. Ez most gyakorlati, politikai kérdés, Magyarország geopolitikai helyzete is azt követeli meg, hogy legyenek jó keleti kapcsolatai. Kína például meghatározó gazdasági szerepe arra késztet minket, hogy mi legyünk azok, akivel Kelet- Közép-Európában erős gazdasági kapcsolata épül.

És az ön személyes szerepéről mit jósol? Sokat hallani Réthelyi Miklós leváltásáról, ön, mint egykori, sikeres szociális miniszter vállalná a NEFMI vezetését? 

Ez eddig még nem került szóba, valószínűleg ezután sem fog. Egyébként én a kormányzati struktúrát alapvetően másként alakítanám. Akkor, amikor óriási társadalmi átalakítást kell levezényelni, nem biztos, hogy erre időzítettem volna a tárcák összevonását. A gazdasági tárcáról egyértelműen leválasztanám a pénzügyet, de a NEFMI is túl nagy, legalább az egészségügyet külön kezelném. A szociális területen már elindult egyébként egy fontos folyamat, a segély helyett munka szemléleten alapuló átalakítás. A legégetőbb kérdés most, ha a sorrendet nekem kell felállítanom, a bedőlt hitelesek helyzetének rendezése, az otthonteremtés, a hátrányos helyzetű térségekben a munkahelyteremtés, a pályakezdők és a védett korban lévők helyzetbe hozása. A jó gazdaságpolitika egyébként a legjobb szociálpolitika.