A hollandiai Utrecht egyetemi város Geertekerk nevű templomában november 10-én került sor arra a szimpóziumra, melyen ünnepélyesen megemlékeztek a Stipendium Bernardinumról. Ez az ösztöndíj 250 éve biztosít egyetemi tanulmányokat magyarhoni és erdélyi, illetve kárpát-medencei diákoknak, akik a teológia és más tudományok élenjáró eredményeit ismerhetik meg, és hozzák haza. A két és fél évszázad alatt közel fél ezer kiváló képességű egykori és mai honfitársunk kapott e nagylelkű támogatás révén akár 3 évi tanulmányi, kutatási lehetőséget Utrecht református alapítású egyetemén.
Moszkvától az Atlanti partokig a vallási türelemről
November 10-én félnapos ünnepség volt a hollandiai Utrecht egyetemi város Geertekerk nevű templomában. Ezen hálásan emlékeztek meg az előadók és a résztvevők a nagyon értékes Stipendium Bernardinum 250 éves nagyszerű tudományos hatásáról, aminek révén közel fél ezer magyarországi és erdélyi, felvidéki és délvidéki, főként református diák ismerkedhetett meg a kor legmagasabb szintű teológiai és egyéb tudományok eredményeivel. A mostani szimpózium témája a türelem története volt. A neves holland és orosz előadók megemlékeztek a vallási türelem történetéről a nyugati, illetve közép-, és kelet-európai vallási kisebbségek történetében. A két fő előadást Mirjam van Veen amszterdami egyháztörténész, illetve Valentin Kozhuharov orosz teológus tartotta. Ds. Martin Schinkelshoek a stipendium történetéről szólt. Tímár Gabriella, a budapesti református Biblia Múzeum (Ráday utca 28) igazgatója hollandiai stipendista élményeit elevenítette fel. Az ünnepélyes megemlékezés keretében került sor annak az emléktáblának az elhelyezésére a templom falán, amelyet a tavaly elhunyt, 1956 óta Hollandia szerte, menekültszolgálati, segélyszolgálati és lelkészi tevékenysége révén megbecsülést szerzett és közismert Tüski István kezdeményezett, és családja valósított meg.
Ragyogj ránk igazság(osság) napja
Ez a latin nyelvű felirat (eredetiben: Sol iustitiae illustra nos – álljon itt hollandul is: Zonne der gerechtigheid verlicht ons) köszöntötte 1636 óta az utrechti egyetem főépületének kapuja fölött az oda betérő hollandus és külföldi diákokat. Dr. Pótor Imre vásárosnaményi tudós református lelkipásztor doktori értekezésében részletesen írt a Stipendium Bernardinumról. Az egyetem alapítása óta kitárt kapukkal várta a magyar diákokat, hogy az európai szintű oktatás révén felkészüljenek jövőbeni szolgálatukra, s hazatérve, a honi tudományosságot gyarapítsák, és a legendásan jó holland-magyar kapcsolatoknak továbbvivői, hírnökei, ápolói legyenek. Közvetítésükkel ki ne hallotta volna például de Ruyter holland admirális nevét, aki a nápolyi gályákra száműzött magyar protestáns lelkészek túlélőit a Földközi tengeren kiszabadította a rabságból. Erre a lépésre a már akkor magyar és kálvinista szimpátiájáról neves holland államtanács adott utasítást neki, amit 1676. február 11-12-én eredményesen végre is hajtott. Ez a holland reformátusok cselekvő szeretetének egyik legszebb történelmi példája. De a holland nép és uralkodójuk megmutatta népünk iránti szeretetét akkor is, amikor az első világháború alatt, után sok ezer árva, félárva, szegény magyar gyermeket üdültettek németalföldi hittestvér családok, sokakat évekre befogadtak és iskoláztattak. A vasfüggönnyel és ateizmussal Nyugat-Európától elzárt országunkat, egyházunkat, lelkészeinket, de Erdélyt is kitartóan látogatták holland lelkészek, és világiak, presbiterek. Testvéri támogatásukat, több évszázados szolidaritásukat könyvek, élelmiszer-, és ruhaadományok behozatalával, illetve hivatalos úton például épületek felújítására, szeretetintézmények berendezéseire szánt nagy összegű adományokkal fejezték ki. Mindennek szép emlékezete benne van a november 10-i szimpózium légkörében.
Az egyetem korán rányomta gazdag szellemi bélyegét eleinkre. Apáczai Csere János 1650 elején írta be nevét az egyetemi matrikulába, majd ebben a városban kötött házasságot az Áprily Lajos által versben megénekelt Aletta van der Maettal. De magyarok is emelték az egyetem rangját. Komáromi Csipkés György 1650 nyarán lett diákja az igazságot ragyogó alma maternek. Az ottani nyomdában több műve is megjelent. Doktori értekezését héber nyelven tartotta meg az egyetem professzori kara előtt. Hatalmas elismerést váltott ki belőlük, s szerzett tisztességet a magyar szellemnek.
Az ösztöndíj alapítója Guillemszoon Daniel Bernard
A nagy értékű stipendium alapító Bernard, akinek nevét őrzi az ösztöndíj megjelölése, családja révén maga is átélte a protestáns hitük miatt üldözöttek hányattatott sorsát. Ugyan a pfalzi Frankenthalban született 1676. október 27-én, de elei Hollandiából menekültek a református német fejedelemségbe. Az akkor már híres Heidelberg református egyetemén tanult, majd hollandiai rokonai segítségével jövedelmező álláshoz jutott Kelet-Indiában. Derék hivatali munkája révén jelentős vagyonra tett szert. Élete utolsó éveit 1748-tól Utrechtben töltötte. Ott készítette el végrendeletét, melyben ez áll: „A pfalzi német és hungáriai magyar studensek között, akik időnként elindulnak Pfalzból és Hungáriából Utrecht felé, hogy tudományukat a város falain alapított református teológián gyarapítsák…fizettessenek ki esztendőnként kerek háromszáz hollandus forintok”. Végrendeletét 1761. szeptember 28-án bemutatták az utrechti városi tanácsnak, amely jóváhagyta a 9 000 font sterling értékű alapítványt a jelzett nemzetek diákjai részére.
Hatása, míg a nap ragyog, ma is, s a jövőben is tart
Utrecht és a Stipendium Bernardinum mai napig érezteti jótékony szellemi hatását. Erről szól a november 10-i szimpózium is.
1961-ben, amikor az ösztöndíj alapítvány 200. jubileumát tartotta, a debreceni református teológiai akadémia ünnepélyes köszöntését küldte Utrechtbe. Ennek szövegét dr. Tóth Endre egykori ösztöndíjas, kiváló egyháztörténész fordította hollandra. A köszöntésben egyebek között ez áll: „A Debreceni Református Teológiai Akadémia a Stipendium Ber-nardinum működésének 200 éves jubileumán hálával emlékezik arra, hogy a Magyarországi Református Egyházból csaknem 300 lelkészjelölt nyert e stipendium által lehetőséget az utrechti egyetemen való tanulásra, látókörének szélesítésére, a németalföldi teológia és az ottani református egyház megismerésére, és ott szerzett tudományával a magyar református egyház hűségesebb szolgálatára. Hálával emlékezik a kegyes alapítóra, a Stipendium nagyszerű curatoraira, az egyetem tudós professzoraira. Hálával tesz bizonyságot arról, hogy a Stipendium bőséges támogatásával Utrechtben tanult magyar ifjak között számosan lettek debreceni theologiai akadémiánknak is professzorai, s a most megnyitott iskolai évben is ketten, D. Dr. Pákozdy László Márton és Dr. Tóth Endre működnek a professzori karban”.
A 19. század végétől már három éven át vehették igénybe az ösztöndíjat a magyar diákok. Eltávozáskor útiköltség térítést is kaptak, egészen hazáig. Nagy anyagi segítség volt ez az egykori és a mai képzésben, ami gazdagon kamatozik szellemi és tudományos téren éppúgy, mint a holland és a magyar református egyház egyre szorosabb kapcsolatrendszerében.
Intellektuális és érzelmi vonzerő
Meg kell emlékeznünk arról is, hogy Utrechtnek jelentő szerepe volt a magyar sajtótermékek kiadásában is. Az ott kiadott magyar bibliákat Misztótfalusi Bibliája alapján négyszer jelentették meg van Alphen Jeromos ottani egyetemi tanár áldozatos anyagi támogatásával. A városban jelent meg Debreceni Ember Pál egyháztörténete 1728-ban a magyarországi és erdélyi református egyházak életéről. Hermán M. János mai kolozsvári tudós egyháztörténész kutatásai szerint 37 magyar diák szerzett doktorátust az igazságo(sságo)t ragyogó egyetem falai között. Ds. W. M . Schinkelshoek, a bennebroeki református gyülekezet lelkésze pedig nemrég írta meg doktori értekezését a Stipendium Bernardinum 250 éves történetéről.
Nagyszerű dolog és valóban hálás emlékezetre méltó, hogy egy személy egykori önzetlen, nagylelkű adománya századokra képes összehozni a holland Utrechtet és a palzi Heidelberget, a két híres református egyetemet, de Debrecent és Pápát, Kolozsvárt és Rév-Komáromot is intellektuális és szívbeli, érzelmi vonzásukban tartják. Rajtuk keresztül pedig tartós szellemi ösztönzés tiszta fénye árad szét száz és száz magyar, német, holland, erdélyi, felvidéki, délvidéki egyetemista tanulmányai és kiemelkedő munkássága révén Kárpát-medence szerte, és Európára. Utrecht és a Stipendium Bernardinum immáron történelmi idővel mérhető napfénye, igazsága ragyogjon továbbra is változatlan erővel újabb évekre, évszázadokra!
Írta: Dr. Békefy Lajos.
