Az európai kereszténydemokrata politikai kultúra
magaslatain idehaza is – belső iránytűvel
Kovács K. Zoltán emlékezetére, posztumusz köszönetként.
Előző két cikkemben felidéztem Kovács K. Zoltán kereszténydemokrata politikus, agrárszakember, a Szabad Európa Rádió adásszerkesztője, majd az újjászerveződő KDNP egyik motorjának, az itthon is mindig európai magaslatokon gondolkodónak az emlékét, ahogyan bennem ő személyisége lenyomatát Isten kegyelméből hagyta. Erre alkalmul szolgált az a könyv („Egy élet a kereszténydemokráciáért”), ami történészi alapossággal és körültekintéssel rajzolta meg arcának, szellemiségének maradandó vonásait saját írásai, beszédei, gondolatai tükrében. Aztán egy mondata is felidéződött bennem: „Lajos, nektek van egy Hermann Ehlersetek is. Miért nem foglalkozol vele többet?”. A hiányt, kedves „Zoli Bácsi” most ezzel a sorozattal igyekszem pótolni. Egyúttal ez tiszteletadás azelőtt a nagyszabású evangélikus gondolkodó előtt is, aki éppen 65 évvel ezelőtt alakította meg a CDU/CSU EAK-ját, a németországi Protestáns Munkaközösséget, melynek ma 160 ezer tagja van. Fellapozom hát azt a gyűjteményes kötetet, amiben 665 oldalon gyűjtötték össze a koncepciózus politikus, a protestáns politikai felelősségetika első megfogalmazójának nagyszerű beszédeit, elemzéseit, parlamenti beszédeit, amiket a Bundestag elnökeként 1950-1954. között mondott el, írt le. Gondolatai ma is ülnek, meggondolkodtatnak…(Budapest, 2017.04.26. – gatisnews)
Írja Dr. Békefy Lajos, a külügyi titkára
Protestáns ízig-vérig, bibliai iránytűvel
Hermann Ehlers (1904-1954) ifjúkorának bibliaköre, ahol fiatal kortársaival, ahogyan ő nevezte magukat, a „vándormadarakkal” együtt járt össze Berlinben, meghatározó élményeket nyújtott neki is viszonylag rövid életére. Egyetemistaként, majd jogászként és politikusként is mindig nála volt, kéznél volt Luther-Bibliája. A bibliakör lapjában 1933-ban így fogalmazott: „Zsinórmértékünk az Úr Jézus Krisztus melletti hitvallásunk, és azon könyv melletti kiállásunk, amiből Ő szól. A mi szövetségünk arról szól, hogy az ifjúság, Krisztus és a Biblia egyek, s egységben kell lenniük, ha Németország élni akar!”. Fiatalon ilyen témájú cikkeket írt: „Így jött el Krisztus a németekhez” – „Krisztus a németeknél”. Teljes komolysággal és teljes erővel állt oda a Hitvalló Egyház mellé. Így már 1935-ben ő lett az Evangélikus Egyház Porosz Uniójának Testvéri Tanácsában a jogi ügyek szakértője. Meglehetősen meredek előadásokat kezdett akkoriban tartani ilyen témáról: az egyház feletti állami felügyelet alapja és határai. Csakhamar el is bocsátották hivatalából. 1939-ben állás nélkül marad. Később ezt írta: „Egy keresztyénellenes állam nyomásával és megvezetésével szemben nem marad más, mint a hitvallás…”.
Mekkora a bűnünk, hogy legjobbjainkkal kell fizetnünk?
Aztán besorozták katonának, 1943 január 1-től a légierő hadnagya. Augusztusban barátainak ezt írja: „Isten nagyon mélyre visz minket. Mekkora a bűnünk, hogy legjobbjainkkal kell érte fizetni?”. Halottak napján írja le bajtárainak: „Kint a sok sírt látom, bennem pedig a mai Losung (bibliaolvasó kalauz) Igéi visszhangzanak: ’Az Úr szeretetével tele van a Föld’ (Zsolt 33,5). Próbáljuk meg ezt értelmezni akkor is, amikor katonasírok, bajtársaink sírjai mellett állunk meg… Nem olyan Istenünk van, Aki csak szépet és gazdag napokat ígért, hanem olyan Urunk van, Aki győztes a halál és a megsemmisítés felett, még ha meg is érdemeljük! Sőt: Ő a rettenetet, a sorsot és a halált is kezében tartja. – Mindez megtörtént a Názáreti Jézussal is”.
Politikai pedagógia
Küszködött a Harmadik Birodalom sötét erőivel, majd hosszú árnyékával, de ebben a tekintetben sem látott mást, mint a Biblia nyújtotta bűnbánattartás után szabad lelkiismerettel, de Krisztushoz kötött lelkiismerettel tenni a dolgát. Az egyház és politika, a felelősség gyakorlása a politikában hitbeli és erkölcsi kérdésként is nagyon foglalkoztatta. És hogy kortársainak is segítsen, a tartományi egyházak struktúrájában meglévő protestáns akadémiákat szorgalmazta, ösztönözte az átgondolás, a pozitív irányváltás műhelyeivé alakítani. A híres bad bolli közéleti akadémia is az ő ösztönzésére indult el. S ami a legfontosabb: a politikai, közéleti nevelést, politikai pedagógiát – nemzeti, tartományi és helyi szinten is - az idők kulcsának tartotta. Aztán egyházfőtanácsossá választják Oldenburgban. Sokszor állt szószékeken laikus prédikátorként, de az Ige meggyőződéses hirdetőjeként. Szava átütő, hiteles volt. Nagyon fontosnak tartotta, hogy a nyilvánosság előtt is szóljon a keresztyén ember politikai felelősségvállalásáról. „A bibliai üzenet nagyságát és igazságát közel kell vinnünk az emberekhez”, ehhez a sajtót, a rádiót is felhasználja.
A CDU-ban protestánsként 1946 óta aktív – világos beszéd egyház és politika viszonyáról
Augusztus 1-én lesz tagja a CDU-nak. Rögvest alkotó módon vesz részt a közügyekben, segíti megfogalmazni az Oldenburgi Nyilatkozatot a német nép helyzetéről. Rá vallanak az ilyen passzusok: „Minden keresztyén kötelességének tartjuk, hogy népének politikai életében felelősen részt vegyen. Senki ne álljon el választói jogától, s így attól sem, hogy gyakorolja a politikai felelősséget. – Mindenki saját Isten előtti lelkiismerete szerint döntsön, melyik politikai pártra adja szavazatát. Ezt a döntést az egyház nem vállalhatja át senkitől”.
Egyház és politika viszonyáról már ekkortájt abszolút világosan fogalmazott: „Az egyház nem képviselhet soha napi politikai programot. Ugyanakkor kötelessége, hogy Isten uralmát hirdesse minden ember felett, azok fölött is, akik a politika területén dolgoznak. Isten uralma kiterjed az államokra és a népekre is. Az egyháznak őrállói feladata van, Isten törvényét védelmeznie és érvényesítenie kell… Óvó hangját minden körülmények között fel kell emelnie, hallatnia kell”.
Azoknak pedig, akik a politikában a „C”-t, azaz a keresztyént elutasították, és a kereszténydemokráciát gáncsolni akarták, magvasan így felelt: „A keresztyén politika elutasítói válaszoljanak akkor erre a kérdésre: hogyan van az, hogy Önök a keresztyén politikát, a keresztyén iskolát elutasítják, de a keresztyén kórházat nem?!”. A keresztyén politika – érvelt tovább – nem valamiféle titokzatos automata, amiből a biztos eredmény kiváltható – pénzzel vagy másként. Legbelsőbb hajtómotorja a keresztyén felelősség Isten előtt. Sőt, ha valaki úgy akarja, nyugodtan elhagyhatja ezt a szókapcsolatot: keresztyén politika. Csak egyet ne hagyjon el a politikából, az iskolából, a kórházból, a munkahelyből, családból, ez pedig a felelősség. Felelősséggel pedig nem a törvényeknek, nem a népnek, a történelemnek, hanem Istennek tartozunk. Ha ez így van, lehetne tagadni, hogy van keresztyén politizálás?
Politikai etikájának, a kereszténydemokrata unió lelki és szellemi alapjairól, a politikai felelősségetika különféle aspektusairól a következő cikkben olvashatnak majd az érdeklődők... (Folytatjuk)
Kapcsolódó cikkek:
Tőkéstől Ehlersen át Helmut Kohlig - POLITIKA-ETIKAI AKKORDOK KOVÁCS K. ZOLTÁN EMLÉKÉRE PROTESTÁNS TISZTELETADÁSKÉNT (1. rész) – bekefy.agnusradio.ro – 2017.03.28.
Az európai kereszténydemokrata politikai kultúra magaslatain idehaza is – belső iránytűvel (2. rész) – bekefy.agnusradio.ro – 2017.04.04.
