A dél-afrikai anglikán érsek, a Béke Nobel-díjas Desmond Mpilo Tutu nyolcvanadik évét tölti. Kulcsfigurája volt a rasszista faji megkülönböztetés filozófiája és rendszere elleni hosszú, de végül is győzelmes küzdelemnek. Kapstadtban a múlt pénteken 450 vendég jelenlétében a Szent György katedrálisban tartottak hálaadást születésnapja tiszteletére. A vendégek között volt Kgalema Motlanthe, dél-afrikai elnök-helyettes és Graca Machel, a korábbi elnök, Nelson Mandela felesége.
„A kormány leváltásáért imádkozom…”
Sok felszólaló méltatta a katedrálisban Tutu fáradhatatlan küzdelmét az emberi jogokért és népéért. Egy szék azonban üres maradt: közeli barátja, a Dalai Láma nem vehetett részt az ünnepségen, mert nem kapott beutazási vízumot Dél-Afrikába. Megfigyelők véleménye szerint a dél-afrikai illetékesek nem akarták az ország legfontosabb kereskedelmi partnerét, Kínát ezzel bosszantani.
A mai oroszlánszívű, dinamikus, örökmozgó, termetére kis embert valóban kemény fából faragták. Születésnapi nyilvános köszöntése előtt jól felbosszantotta a közvélemény egy részét. A Dalai Láma fiaskója miatt egyik tv-adásban nyíltan megüzente az elnöknek: „Ön és az Ön kormánya nem engem képvisel, hanem egyedül önmagát, saját érdekeit!”. Nelson Mandela, Tutu politikai küzdőtársa örökségét elfedte a jelenlegi hatalom arroganciája, önzése – tette hozzá. „A kormány leváltásáért imádkozom, miként egykoron az apartheid-rendszer bukásáért…Ez a kormány rosszabb, mint a faji megkülönböztetés kormányai voltak” – fogalmazott igazi szabadsághőshöz illő, korát feledtető bátorsággal és prófétaként „szivárványszínű nemzetét” féltve a nyugalmazott anglikán érsek.
Humor és erkölcsi szigor, só és paprika szavában
Tutut szinte mindig mosolyogni látni, néha meg kemény vitában elszánt arccal. Nagyszerű humor jellemzi és morális eltökéltség. Vannak, akik így nevezik: „a komikus moralista”. Prédikációit évtizedeken át erős gesztikulálással kísérte, ami kicsiny, pál-apostoli termetének tudható be. Igehirdetéseit, beszédeit gyakran viccel vezette be. Beszédét sokszor kísérte hangos nevetés vagy taps, akár templomban, akár másutt szólt. „Azoknak a nevében beszélt, akiknek nem volt hangjuk, akiket elnémítottak, vagy még csak suttogni mertek – s ilyenkor élesen, máskor simogatóan, soha nem idegesen, és mindig humorral vegyítve beszélt, só és paprika volt szavában” – mondta róla Nelson Mandela korábban. Egy időben olyan T-shirtöt viselt, amire ezt nyomtatta: „Hívjál nyugodtan Noé bárkájának!”.
Dél-Afrika élő lelkiismerete
Az utóbbi évben ritkábban beszél, és rövidebben. De szól, mert ő – ahogyan a Dalai Láma fogalmazott – Dél-Afrika élő lelkiismerete. És felemeli szavát például az amerikai Troy Davis kivégzése ellen, a dél-afrikai politikusok luxus kocsijai ellen, ahogyan korábban nem csak szólt, de tett is, mégpedig igen sokat, életét is kockáztatva a faji megkülönböztetés rendszerének megdöntéséért, az idegengyűlölet felszámolásáért, a fejlődő világ népeinek öntudatra ébresztéséért, Izrael és a palesztinok viszonyának rendezéséért, vagy Dag Hammarskjöld, az ENSZ második főtitkára titokzatos halála körülményeinek tisztázásáért. 2003-ban neve alatt és jelentős anyagi támogatásával HIV Alapítvány és központ jött létre Cape Townban. Állást foglalt az anglikán egyház reformálása mellett, az afrikai nők jogaiért is sokat tett nemzetközi szinten is. A Béke Nobel-díj mellett számos megtiszteltetés érte. Megkapta a vatikáni Pacem in Terris Díjat 1987-ben, a Gandhi Béke-díjat, a Wallenberg érmet, a Fullbright díjat, Bécsben 2009-ben tiszteletbeli teológiai doktor lett. Obama elnök ugyanebben az évben „A Szabadságért Elnöki Érdemrend”-del tüntette ki. Életéről, küzdelmeiről közel harminc filmet forgattak. Ő maga több, mint tíz könyvet írt, róla huszonötnél is többet írtak.
A Biblia és az ima szerepe „a szivárvány ember” életében
Egyik legkedvesebb könyvének nevezi azt, ami először 2000-ben jelent meg „Afrikai imakönyv” címen. Egyáltalán, a Bibliának kulcsszerepe van törhetetlensége, bátorsága, következetessége, egyetemesen cselekvő szeretet-elkötelezettsége megtartásában. Naponta olvassa a Szentírást, s ezt elvárja környezetétől is. A róla írt könyvek szinte mindegyike kiemeli imaéletének a szerepét a politikai cselekvés alakításában. Van, aki a „szivárvány emberek”, azaz a szövetséget kötni igyekező, a megértést, az összefogást kereső, építő emberek példaképének tartja (John Allen), van, aki a cseh Václav Havellel hasonlítja össze, s a félelemtől való szabadítás bajvívójának tekinti. Mások a megbékélés szolgáját ismerik fel benne, ismét mások a megbocsátás jézusi személyiségjegyeit rajzolják arcára. Történészek Dél-Afrika modern történelmének egyik alakítójaként mutatják be őt. Jóságra teremtve – fogalmaz egyik portréírója. Jóságos, mondhatnánk ökológiai tekintettel néz a teremtett világra, s ekkor szívében megformálódik az
Afrikai imaének
Uram, áldj meg minden nagy dolgot:
Kilimandzsáró hegyét és a Viktória tavat,
A kies völgyeket és szerengeti parkját.
A kövér majomkenyérfákat,
és az árnyékos mangófákat,
minden eukaliptuszt és tamariszkuszt
áldj meg, Uram.
Magasztaljátok ezért Őt mindörökké.
Uram, és minden kis dolgot is áldj meg:
A szorgos fekete hangyákat,
És a húsevő virágokat,
A kígyózó pici ebihalakat,
S a moszkitó lárvákat,
Denevéreket és a vízesések
minden cseppjét.
Az összes virágporszemet,
De még a cecelegyeket is,
A kölesszemeket,
S a kiszáradt füveket
Áldd meg Afrikában, Uram.
Magasztalunk ezért mindörökké.
„Milyen nagy hatással lehet az evangéliumra figyelő ember a közéletre”
A nálunk is ismert német református lelkész, az EKD Tanácsának elnöke, Nikolaus Schneider születésnapi gratulációjában így ír: Tutunak meg kell köszönnünk „örömét, lelkesültségét, odaadását és jókedvét”, amivel nem csak hazáját ajándékozta meg. Cselekedetei, kiállása „eleven jeladás arról, milyen nagy hatással lehet az evangéliumra koncentráló, figyelő ember a közéletre”.
Miután Tutu londoni teológiai tanulmányait befejezte, 1975-ben hazájában lesz lelkész, hamarosan esperes, majd a Dél-Afrikai Egyházak Tanácsának főtitkára. Ebből a pozícióból indította küzdelmét az őt és fekete sorstársait megalázó faji megkülönböztetés rendszere ellen. Tiltakozó meneteket vezet, többszöri halálos fenyegetéssel néz szembe, a kormányok elvették útlevelét, rendőrök kihallgatásra vitték, de mindvégig állhatatos maradt: hitt Istenben és döntése igazában. Mert Noé bárkájának mindenféle időjárási körülményben hajóznia kell. Az irány az emberségesebb jövő. 1998-ban létrehozták a Megbékélés Nemzeti Bizottságát, ami 21 ezer embert hallgatott meg. A bűnvallók amnesztiában részesültek. A kihallgatások során sokszor látták őt, amint arcát kezébe temetve sír. Olyan megrettentő, megrázó sorstörténeteket hallott. És volt füle, meg szíve is bűnösre, „igazra” egyaránt…
Hite sok személyes sorspróbán átsegítette. 1997-ben prosztata rákot diagnosztizáltak nála. Amikor tíz éve, 2001-ben ismét újult erővel szorongatni kezdték a halál kötelei, törhetetlen humorával megjegyezte.: „Amint a mennyiek odafenn meghallották, hogy jövök, rázni kezdték a kezüket. S csak annyit jegyeztek meg: Vissza, vissza, nem, nem, köszönjük, az ilyen figura nem kell nekünk. Maradjon csak ott lenn, ott legalább szükség van rá”.
Valóban, Dél-Afrikának szüksége van reá továbbra is. Noé bárkája, az oroszlánszívű Desmond Tutu szívével, szavával, imáival, Bibliával kezében, nyilatkozataival ma is viszi előbbre népe, nemzete, egyháza sorsát. Lehet ennél nagyszerűbb emberi feladat és szebb isteni megbízatás, születésnapi ajándék egy nyolcvanéves ember számára? Isten éltesse Dél-Afrika élő lelkiismeretét!
Imafordítás, cikk: Dr. Békefy Lajos
