Sorozatunkban olyan gondolatokat, illetve gondolkodókat szólaltatunk meg, akik a reformáció történelmi, szellemi jelentőségét értékelik, fogalmazzák meg. Sorozatunk címe Felix Mendelssohn-Bartholdy hatalmas remekművét idézi emlékezetünkbe, a Reformáció szimfóniát, amit a zeneszerző-zseni 1829-30-ban komponált a reformáció évfordulójára d-mollban. Egyik ihletője Luther „Erős vár a mi Istenünk...” c. gyönyörű hitvalló éneke. Erdélyi Valéria értékelő szavait idézzük: „Aki egyszer már meghallgatta ezt a zeneművet, elmondhatja, hogy megérzett a reformáció szeléből valamit, aki kétszer hallotta, az kíváncsivá válik az Úr 1517. esztendejének forgatagaira, aki pedig már ezeken is túl van, boldogan mondhatja el a reformáció egyik vezér gondolatát a páli igét: A hit tehát hallásból van (Róm 10,17)”.
Teljesen egyetértünk e megfogalmazással. Mi pedig inspirálva e szavaktól, s továbbgondolva az alkotói folyamatot, ami Mendelssohnnak egy évig tartott, s előretekintve az egy év múlva következő reformáció500-ra, fantasztikus egybeesést, kétszeres inspirálást látunk mindebben. A szimfónia értelmében egy teljes éven át szeretnénk hallani, hallatni, idézni azokat az emberi hangokat, a tiszta vox humanat, melyek abban összhangoznak egymással akár századokon át, hogy érzik, érzékeltetik, értik, s hirdetik a reformáció csodájának titkát... Most India bölcse, a ma élő protestáns lelkész-filozófus, VISHAL MANGALWADI reformációi üzeneteiből hallhatjuk meg a vox humana, vox reformata hangot.
REFORMÁCIÓI FELISMERÉS: TEOKRÁCIA ÉS DEMOKRÁCIA CSAK
EGYÜTT!
„Azok, akik a Bibliát komolyan vették, újra felfedezték a reformáció korában, hogy teokrácia (Isten-uralom) és demokrácia (nép-uralom) szükségszerűen kiegészítik egymást. Az emberi uralomnak Isten uralmában kell gyökereznie, hiszen a Biblia Istent nevezi a legfőbb uralkodónak. Mózes első könyve 1-2 fejezetében arról olvasunk, hogy Isten minket, férfiakat és nőket – arra rendelt, hogy uralkodjunk a földön, műveljük, gondozzuk és védjük azt. Mi emberek tehát Istentől kaptuk a jogot ahhoz, hogy ezt a planétát „felügyeljük”. Az Úr Jézus is szólt arról, Ő azért jött, hogy Isten Országát felállítsa, megvalósítsa ezen a földön. Feladatai között az is szerepelt, hogy a basileia-t (Országot, Királyságot, uralmat) a szegényeknek, a szelídeknek és az igazaknak adja, s ne az arisztokratáknak (Lukács 1,52-53; Máté 5,3.5.10; Lukács 12,32)...
Az, ahogyan a hugenották a Biblia politikaértelmezését látták, valósággal feje tetejére állította az ókori szemléleten nyugvó középkori felfogást. Krisztus után 798-ban a brit tudós, Alkuin Nagy Károly így fogalmazott: Azokra nem szabad hallgatni, akik így szólnak: a nép hangja Isten hangja, mert a csőcselék lármája mindig nagyon közel van az őrülethez.
A reformáció némi finomítással mégis ezt a csőcselék lármáját tanította, abban az értelemben, hogy Isten Igéjét követő néppé kell válnia minden népnek. Ebben az értelemben bizonyos keresztyén országok, mint például Skócia a nép hangját Isten hangjaként kezdte meghallani. A nép nem kötelezte magát arra, hogy pápák és királyok jogtalan parancsait kövesse, még akkor sem, amikor ezek nagyon hevesen és hangosan bizonygatták, hogy az övék Isten hangja. Mivel pedig Isten az Ő Igéjét, Szavát a köznépnek adta a bibliafordításokban, ezért ők önállóan olvasták a Bibliát, és abban ismerték fel, és ismerték el Isten akaratát. Amikor pápák, zsinatok és teológusok nem tudtak egységre jutni, és ellentmondtak Isten Igéjének, akkor kötelessége volt a népnek, hogy Isten Igéjét kutassa, és inkább Neki engedelmeskedjék, mint embereknek, bárkik legyenek is ők. Isten Igéje jogosította fel őket arra, hogy az Ő szavával utasítsák el a királyok és pápák szavait, ha ezek Isten fenségét sértették...
Az iszlám még soha nem volt (s nem lesz) abban a helyzetben, hogy reformot vezessen be, nem is szólva a megújulásról, a reformációról, aminek igazi célja az emberi totalitarizmus és abszolutizmus visszautasítása, kiszorítása mindenünnen, és szembeállás ezzel – a végsőkig. Az iszlám elveti azt a gondolatot, hogy Isten azért jött, hogy felállítsa az Ő Országát a Földön. Mivel a Koránt soha nem szabad lefordítani egyetlen nyelvre sem, illetve csak a 7. századi arab eredetit lehet érvényesnek tekinteni, ezért a muszlim köznépnek és arisztokratáknak a reformáció még csak meg sem fordulhat a fejében...”.
(Idézet V. Mangalwadi, Das Buch der Mitte c. könyvéből, Basel, 2014. 464-465. o. - fordítás: Dr. Békefy Lajos)
Sorozatszerző: Dr. Békefy Lajos, a KDNP Protestáns Műhely külügyi titkára
