A Békés megyei Gyomaendrődön is megemlékeztek államalapító Szent István királyunkról és történelmi művéről augusztus 20-án. Az ünnepség szónoka Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, a Kereszténydemokrata Néppárt Országos Választmányának elnöke volt, majd ökumenikus kenyérszentelésre került sor.
Az ünnepség kezdetén Toldi Balázs polgármester (képünkön) mondott köszöntőt, ezt követte Latorcai János ünnepi beszéde. Az alábbiakban ez utóbbi olvasható.
A haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely volt és van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz is.
Kossuth Lajos örökérvényű szavaival köszöntöm házigazdánkat, Polgármester urat, az Országgyűlési Képviselő urat, a Járási Hivatalvezető urat, az egyházi és világi elöljárókat, és valamennyi, a mai ünnepséget megtisztelő kedves résztvevőnket!
Tisztelt Ünneplő közösség! Hölgyeim és Uraim!
László királyunk már 1090-ben elrendelte, hogy „Szent István napja, mint szent ünnep megtartassék”. Az azóta eltelt közel ezer év utolsó századának politikai viharai azonban gyökeresen átformálták nemzeti ünnepünket.
Sokan felteszik a kérdést, hogy ma valójában mit is ünneplünk augusztus 20-án?
A Szent Koronát? A magyar állam alapító apostolát, Szent István királyt? Magát az államalapítást? Az új kenyeret? Az alkotmányt?
Latorcai János ünnepi beszédet mond augusztus 20-án Gyomaendrődön (KDNP Fotó)
Mert augusztus 20.-a történelmünk során sok mindennek volt már az ünnepe. Ma egyszerre mindegyiknek, de mégis egynek, a magyar népnek, a Magyar Nemzetnek. Egyszóval mindnyájunknak.
Egy olyan nemzet, mint a magyar büszkén ünnepelhet! Államiságunk több mint 1000 éves fennállása alatt történt eseményeket érdemes újra felidéznünk. Szükségünk is van rá, hiszen ez a megerősítés újra és újra felidézi bennünk, hogy kik is vagyunk és hova tartunk.
A mai ünnepen a Trianoni békediktátumra is emlékeznünk kell! 100 évvel az ország és a nemzet felprédálását követően azonban ma nem a tragédiára, hanem az újrakezdésre, a megmaradásra, a nemzet összetartozására kell emlékeznünk.
Nekünk, magyaroknak sokszor kellett újrakezdenünk az elmúlt ezer évben, de mindig sikerült talpra állnunk.
Vajon mi lehet a titkunk?! Mi tette lehetővé, hogy nem csak túléltük a tatárjárást, a mohácsi tragédiát, a török megszállást, a Habsburg-uralmat, a trianoni ország-csonkítást és a XX. század pusztító diktatúráit, hanem mindig sikerült felállnunk és újrakezdenünk is.
Hiszen már a tatárjárás után a krónikások feljegyezték, sokan látják úgy, hogy Szent István országa megszűnt létezni.
A török invázió három részre szakította az országot, Trianon pedig öt részre, s ráadásul ez a szörnyűséges békediktátum nemcsak megcsonkítani, de a feltételeiből fakadóan cselekvés- és működés-képtelenné is akarta tenni azt, belekényszeríteni valamennyiünket a teljes önfeladásba. Ez eddig nem sikerült!
Hiszem, hogy ez nem a vakszerencse műve, és nem is csak a magyar néplélek sajátosságának, hanem a kezdeteknek, államalapító királyunk bölcsességének is köszönhető.
Szent István királyunk ugyanis olyan erős alapokra építette hazánkat, melyet még a legnagyobb történelmi földrengések sem tudtak elsüllyeszteni. Tudta, hogy a kereszténységnek nemzetmegtartó és jellemformáló ereje van. Tudta, hogy csak egy Európához tartozó, keresztény, de önálló Magyarországnak van jövője. És azt is tudta, hogy Európa és a kereszténység egymástól elválaszthatatlan.
Éleslátása biztosította egy évezreden át a magyarság megmaradását, itt a Kárpát-medencében. Ezért is hiszem és vallom, hogy iránymutatása a ma rendkívül gyorsan változó világában is megállja a helyét.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Valóban, ha csupán csak alig több, mint 10 évet lépnénk vissza az időben, teljesen hihetetlennek tűnne, hogy mennyi minden formálta ez alatt az idő alatt Európát és benne Magyarországot.
Csak néhányat említve: a 2008-ban kirobbant gazdasági és pénzügyi válságot, az országot ezer éven át megtartó és formáló keresztény értékrend elleni gyilkos újbaloldali globalista támadásokat, a máig megoldatlan migrációs krízist vagy az éppen aktuális korona-vírus járványt és a nyomában fellépő politikai és gazdasági problémákat kiemelve is látszik, hogy nem éppen eseménytelen időszakban élünk.
Tudatában vagyunk,
ha megfosztják az embereket a múlt ismeretétől, nemzeti értékeiktől, nemzettudatuktól, akkor csak a puszta jellegtelenség, az önfeladás, a széthullás és a megsemmisülés marad!
A nemzet csak úgy maradhat fenn, ha összetartó, dolgos „nagycsaládként” száműzi magából az életidegen gondolkodásmódot. És az ezeréves magyar állam állta és állja a sarat!
Ma, száz évvel a Trianoni békediktátum után is, büszkén, emelt fővel küzdünk a függetlenségünket veszélyeztető, betagosító- és az ezer éves értékeinknek a felmorzsolását célzó törekvések ellen.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Természetesen, mindezen események itt, Gyomaendrődön is, nap mint nap, éreztették és éreztetik hatásukat. A 2008-ban kirobbant pénzügyi és gazdasági válságból sikeresen kilábalt városunk.
Az elmúlt években pedig a kormány, a térség országgyűlési képviselője, a városvezetés és személyesen a polgármester úr munkájának és támogatásának köszönhetően számos, az itt élők életét könnyebbé tévő fejlesztés valósult meg.
Felújításra kerültek többek között óvodák, iskolák és orvosi rendelők. Jelentős fejlesztések történtek a város szennyvíztelepén, elkészült a vasúti aluljáró, új műfüves sportpályák épültek, sor került a két főtér rekonstrukciójára, megszépült a városháza, bővültek a kerékpárutak, közel fél milliárd forint értékű turisztikai beruházás is érkezett az immár virágossá vált városunkba. Ezt a felívelő kedvező pályát törte meg az idei koronavírus-járvány és a nyomában járó recesszió.
A ma hivatalosan átadásra kerülő, de már az itt élők által örömmel birtokba vett Szabadság téren megvalósult fejlesztés azonban jelzi, hogy összefogással, közös akarattal még a járvány-veszély idején, a kedvezőtlenebbé vált pénzügyi környezetben is lehet tenni, építkezni és jövőt tervezni.
Az ipari park, a fürdő- és a múzeumközpont fejlesztésének nagyvonalú tervei pedig jelzik, hogy a városvezetés és az itt élők újra fellendülő gazdaságot, jövőt biztosító hétköznapi életet remélnek, melyhez ahogy eddig, úgy a jövőben is minden támogatást igyekszünk megszerezni és megadni.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden gyomaendrődinek, minden innen elszármazottnak szép és felemelő ünnepet, az Istvánoknak örömteli névnapot, ( a holnapi halászléfőző-verseny résztvevőinek sok sikert, a kóstolóknak jó étvágyat), mindenkinek jó szórakozást, az ünnep múltával pedig összefogást, alkotó munkát, hogy egy év múlva még emeltebb fővel gyűlhessünk újra össze ünnepelni együvétartozásunkat.
Isten hozott és Isten éltessen valamennyiünket!
Latorcai János
