A védett őshonos és régi magyar állatfajtákat – kezdeményezésére - több mint húsz éve nyilvánította nemzeti kinccsé az Országgyűlés – emlékeztetett közösségi oldalán április 19-én, szombaton Dr. Simicskó István.
A KDNP frakcióvezetője azt írta:
a Kárpát-medencében velünk élő fajok sokasága nemzeti identitásunk karakteres része, megismerésük és jogszabályi védelmük biztosítja genetikai folytonosságuk megőrzését a jövő magyarsága számára.
A 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat a védett őshonos vagy veszélyeztetett, magas genetikai értéket képviselő tenyésztett magyar állatfajták nemzeti kinccsé nyilvánításáról rendelkezett.
Bevezetője szerint „a régi magyar háziállatok az emberi munka évszázados eredményei. Történelmi múltunkhoz tartoznak, nemcsak az állattenyésztés történetéhez, hanem a teljes magyar történetiséghez is. Hozzátartoznak a magyar tájhoz, részei nemzeti identitásunknak, őshonos állataink ma is élő, eleven örökségünk.”
A határozat alapján a nemzeti kinccsé nyilvánított állatfajták tenyésztését, állományának fenntartását, és az ezekkel összefüggő tevékenységeket az állam elősegíti. A védett őshonos és régi magyar tenyésztett állatfajták megőrzése nemcsak állami feladat, nemzeti kinccsé nyilvánításuk a civil és gazdálkodó szervezetek, valamint a magánszemélyek összefogására buzdít. A védett őshonos és régi magyar állatfajtáknak szerepe van az oktatásban, a művészetekben, nemzeti identitásunk megtartásában. Esztétikai értéket képeznek, a bennük rejlő génállomány gazdasági jelentőséggel bír.
Nemzeti kinccsé nyilvánított fajta – sok más mellett – a magyar szürke és a magyar tarka szarvasmarha, a magyar bivaly, a rackák, a cigája és a cikta juhok, a mangalicák, a lovak közül a gidrán, lipicai, kisbéri félvér, nóniusz, Shagya-arab, Furioso-North Star, hucul és a magyar hidegvérű, a kutyák közül pedig a komondor, a kuvasz, a mudi, a puli, a pumi, a magyar agár, a rövidszőrű és a drótszőrű magyar vizsla valamint az erdélyi kopó.
