A központi parkban található Damjanich-emléktáblánál szombat délután emlékeztek meg az Ada községbeliek az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulójáról. Tóbiás József, a VMSZ köztársasági parlamenti képviselője mondott ünnepi köszöntőt.

Tóbiás József, köztársasági parlamenti képviselő, VMSZ:

Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc talán az egyik legjelentősebb történelmi esemény a magyar nemzet vonatkozásában és erőt, bátorságot tudunk meríteni sokszor a márciusi ifjak elszántságából, hogy a saját harcunkat, a saját mindennapjainkban meg tudjuk vívni.”

A folytatásban Vejkey Imre, a KDNP frakcióvezető-helyettese köszöntötte az emlékező közösséget.

Bár egy határ formálisan elválaszt bennünket egymástól, de határok fölött újra egyesítettük a nemzetet és mi egyek vagyunk. Egyek vagyunk határon innen és túl, egyek vagyunk, mert ugyanaz a szív dobog bennünk, ugyanaz a piros, fehér, zöld kokárda van a szívünk fölött és nagyon fontos, hogy ezt tudjuk, ezt érezzük és soha ne feledjük, hogy a mi szívünk mindig egyszerre dobban.”

A megemlékezés végén elhelyezték az emlékezés koszorúit az emlékműnél. Ezt követően a Vadvirág Hagyományápoló Kör székházában Rigó Pál Zsófia, a Magyar Nemzeti Tanács alelnöke is köszöntötte az egybegyűlteket, majd a rendezvénysorozat záróakkordjaként bemutatásra került a Kossuth üzenete eljött című műsor.

***

Vejkey Imre teljes beszéde az alábbiakban olvasható: 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!

Szeretett Testvéreim az Úrban!

A magyar népből 1848-ban ősi erővel szakadt fel az életösztön! Olyan erővel, melybe az európai abszolutizmusbeleremegett! Nemzetek sokasága nézte tétlenül, de csodálattal, a magyarok példátlan bátorságát! Köszönet azon nemzeteknek, akik akkor is és ma is kiállnak mellettünk!

Hogy mi történt?

A magyar nemzet hősei nekitámadtak Európa egyik legnagyobb hadseregének, és a végsőkig harcoltak, hogy kivívják szabadságukat!

Lelküket nem törték meg, de elvéreztek, mert az abszoltizmuserői ellenük összefogva sárbatiporták az embert, s vele együtt a szabadság eszményét és magát az igazságot is! 

Ilyen legendás hősünk volt Damjanich János, akinek domborművénél állunk, akit bár Aradon kivégeztek, de mégis, most is jelen van közöttünk! 

Jelen van, mert önfeláldozó, félelmet nem ismerő Isten és Haza szeretete, Őt erre predesztinálja! És jelen van az összes kivégzett aradi hősünk is!

Ők egyszere voltak hősei az 1848-as magyar szabadságharcnak és áldozatai az abszolutizmus terrorjának!

A magyar szabadságharcosok lelkét és bátorságát, az aradi kivégzések se tudták megtörni!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A fenti felvezetés után  engedjék meg, hogy 1848-as szabadságharcunk hőseire való emlékezés alkalomból, mint az Igazságügyi Bizottság elnöke és mint a Magyar Parlamenti Imacsoport vezetője  tisztelettel köszöntöm Önöket, továbbá átadjam Semjén Zsolt párt elnök úr és miniszterelnök-helyettes szívélyes üdvözletét, s ezáltal annak a magyar Parlamentnek és Kormánynak az üdvözletét, mely Európa őrállójaként most is szabadságharcát vívja, mely hisz abban, amit Schumann mondott: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz!”

Ezékiel próféta könyvében olvashatjuk, hogyha az őrálló látja jönni a fegyveres ellenséget, de nem fújja meg a kürtöt, és nem figyelmezteti a népet, akkor Isten tőle kéri számon az elveszett emberi életeket. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Isten őrállókká rendelt bennünket, s mi megfújtuk a kürtöt! 

Rávilágítottunk arra, hogy nem egyszerű menekült válság és háborús válság van ma a világban, s benne Európában, hanem arról van szó, hogy a világ átrendeződése zajlik!

Rávilágítottunk arra, hogy a történelem bizonyos szereplői a háborút és a migrációs hullámot nemcsak ösztönzik, hanem saját céljaik szolgálatába is állították, a hadszínteret pedig kiterjesztették Európára!

Ezekért a rávilágításokért ma „szálkák” vagyunk Európa és a magát demokratának mondó atlanti világ szemében, éppolyan „szálkák”, mint 48-as szabadságharcunk idején az abszolutista birodalmak szemében voltunk!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sokan még ma azt gondolják, hogy csupán a világpolitika kedvezése, az elszánt reagani politika és a peresztrojka döntötte el azt, hogy Közép-Európa és benne a magyarság újra szabad legyen. 

A világ azonban nem így működik!  Ez önmagában kevés lett volna a fordulathoz! 

Engedjenek meg egy idevágó idézetet Szent II. János Pál pápától:

„Egy nemzet gazdagsága, mindenekelőtt az őt alkotó emberekben rejlik.”

Európa és a világ politikai térképét nagyhatalmi szinten könnyű átrajzolni, de ténylegesen meglépni a szükséges változásokat, nos, ahhoz már nemzeti vízió, egyéni bátorság és mindenekelőtt hit kell! Ehhez pedig olyan civil kurázsi, mint amit a világ szabadságot szerető népei számára: Batthyány, Damjanich, Kossuth és az aradi 13 kivégzett tábornok jelent, vagyis amit az 1848-as magyar forradalom- és szabadságharc jelent, mely évtizedeken át, egyedüli jelzőtűzként világított a diktatúra sötét, sarkköri éjszakájában is! 

Ma Magyarország Európa és a világ éjszakáján, ugyanilyen egyedüli jelzőtűz!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A XXI. századra, bár az idő eljárt a forradalmak klasszikus formája felett, de a szabadság vágya mégsem oltható ki a magyar nemzetből, így a magyarság ma újra szabadságharcát vívja!

A magyar nemzet mindig saját kezében akarta tudni sorsát, ennek objektív bizonyítéka az 1703-as, 1848-as és 1956-osszabadságharcunk!

Magyarország ma Európa legegységesebb nemzete, olyan nemzet, mely egy új és büszke korszak kapujában áll. 

Mi hiszünk abban, hogy „a magyar név megint szép lesz méltó, régi nagy híréhez”!

Ma olyan időket élünk, amikor a gyenge és a gyáva nemzeteknek nincs jövője, mert széthullanak. Magyarország azonban kiáll saját magáért, megvívja harcait, olyan ellenfelekkel szemben is, melyek nagyobbnak és erősebbnek tűntek, és Magyarország győz!

Hazánk bebizonyította a világnak, hogy mi az erősek és a bátrak nemzete vagyunk!

Hazánk egymás után törte le a korábban törhetetlennek gondolt bilincseit, emlékezve azokra, akik életükkel fizettek a magyar szabadságért, így gróf Batthyány Lajos első miniszterelnökre és az aradi vértanú tábornokokra!Mindhalálig a Hazát szolgálták!

Haláluk nem volt hiábavaló!

A vértanú tábornokok haláluk előtt sorban elbúcsúztak egymástól, gróf Vécsey Károlynak már nem volt kitől búcsút vennie, ezért kivégzése előtt Damjanich János holttestéhez lépett és megcsókolta Damjanich kezét, majd utolsó szava az volt, hogy éljen a magyar szabadság!

A magyar nemzet sohasem felejti el hőseit. 

Nevük mindig a szabadságot jelenteti, és reményt adnak a legsötétebb órákban is!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az elmúlt harminc év Hazánkban az átmenet ideje volt, ahol a neoliberális körök szüntelenül viszonylagossá igyekezték tenni a különbséget a szabadság és a diktatúra között, továbbá magát az igazságot is relativizálták.

Ma ennek vége! Mi tudjuk, hogy nincs többféle igazság, csak egyetlen egy igazság létezik, s ez lesz előbb-utóbb életünk mércéje! 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az elnyomók azt hitték, bármit meg lehet tenni a nemzettel. 

Azt hitték, hogy egy nemzet múltját végképp el lehet törölni. 

Azt hitték, hogy a nemzet – kényszer hatására – feladja szabadságát, kultúráját, történelmét és hitét!

Azt hitték, hogy az elnyomók homályos ideológiája pótolhatja az elvett szabadságot és az ezeréves tradíciókat. 

A magyarokat azonban nem ilyen fából faragták. 

Ráztunk már le idegen rabigát, nem is egyszer!

A magyar nemzet ezer év alatt ugyanis megtanulta, hogy a szabadságról, a hazáról nem elég csak beszélni! 

A szabadságért, a hazáért harcolni kell a háborúban és tenni kell a békés hétköznapokban! 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Minden nemzedéknek megvan a maga keresztje és felelőssége. Az, hogy kiből lesz hős és ki marad gyáva, azt az dönti el, hogy ki veszi a vállára a keresztet és ki nem. 

Az 1848-as szabadságharcosaink felvették a keresztet.

S akik nem haltak meg az ellenség ágyútüze és golyózápora közepette, azokat halálra ítélték, bebörtönözték, tönkretették vagy elüldözték...

Bár a szabadságharcunkat külső erővel leverték, de a magyarok mégis hősök lettek. Olyanok, akik példaként állnak a rákövetkező nemzedékek előtt. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mai korunknak is megvan a maga kihívása. 

Vagy felvesszük a keresztet, vagy elveszünk, és akkor unokáink joggal fogják majd mondani, hogy gyávák voltunk! 

S mi felvettük a keresztet, hogy ne Brüsszel, hanem mi magyarok döntsünk saját sorsunkról!

Ösztöneink jól működnek! Talán azért is, mert

az elmúlt ezerévünk nem szólt másról, mint a szabadságért való küzdelemről!

Ne feledjük, bár 176 év telt el 1848 óta, de március 15-e üzenete évről-évre mégis egyre erősebb! Őseink példát mutattak nekünk összefogásból, önfeláldozásból és hűségből, amiből ma bátorságot meríthetünk.

1848-ban a magyarság állt szemben a birodalmi érdekekkel. A magyar nép akkor sem akart mást, csak azt, hogy saját sorsáról maga dönthessen! Ez a szabadság!

Ezeréves történelmünket átszövi folyamatos küzdelmünk szuverenitásunkért. Ez a harc folyt az Oszmán és a Habsburg birodalom ellen is, de a szovjet megszállás elleni forradalom is erről szólt. A magyarok pedig minden ellenük fellépő birodalom temetésén jelen voltak!

Ma újra meg kell küzdenünk a szabadságunkért, éppúgy mint 176 éve a márciusi ifjaknak. Magyarországra ma is egy birodalmi gépezet akarja rákényszeríteni akaratát. Meg akarják mondani, hogy kit engedhetünk be hazánkba, hogy hogyan neveljük gyermekeinket és bele akarnak rángatni minket is a háborúba!

Az új birodalom módszerei modernek, nem fegyveresek. Bürokratikus nyelvezet, jogállamisági mechanizmusok, és pénzzel megvett helyi szolgálók!

A múltban is voltak, és a jelenben is vannak olyanok Magyarországon, akik nem a szuverenitásunkért küzdenek, hanem a birodalmi érdekekért. Őket ma úgy hívjukdollárbaloldal, akiket kilóra megvettek az idegen pénzóriások, guruló dollárokért és kötegelt euróért! Ők mindent bevetnekellenünk, hogy ne mi magyarok dönthessünk, hanem az újbirodalom döntsön a magyarság sorsáról!

A magyar történelemből azonban már tudjuk: a birodalmi érdek nem szolgálja a magyar érdeket. Nekünk kell dönteni saját sorsunkról! Ez az előttünk álló Európai Parlamenti választás tétje és mértéke is! 

Most tehát az a feladatunk, hogy megvédjük azt a szabadságot, amit elődeink életük árán szereztek meg nekünk! Tanuljunk a történelemből, hogy őseink önfeláldozása ne legyen hiábavaló! Tartozunk ennyivel a hősöknek és a vértanúknak, továbbá tartozunk ennyivel magunknak is. Üzenjük meg hát június 9-én Brüsszelnek, hogy nem ők döntenek a magyarság sorsáról!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

És végül, mint a Magyar Parlamenti Imacsoport vezetőjénekengedjék meg, hogy Szent Ferenc imájával fejezzem be ünnepi beszédemet:

Uram, tégy engem békéd eszközévé, 
Hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek, 
Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak, 
Hogy összekössek, ahol széthúzás van, 
Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz, 
Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik, 
Hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik. 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket! Isten áldja Önöket!

Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!