Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, a KDNP Országos Választmányának elnöke beszédet mond az első népképviseleti országgyűlés mártírjainak szentelt emléktábla avatásán Budapesten, a Batthyányi Örökmécses közelében, a Hold utca és Aulich utca sarkán 2019.október 7-én (KDNP Fotó: Gruber Enikő)

Az öt politikust 1849. október 6-a és október 24-e között végezték ki forradalmi szerepvállalásukért. Elmenekülhettek volna a megtorlás elől, de ezt senki sem tette, mert mindannyian hittek abban, hogy áldozatuk nem lesz hiábavaló. Mártírjainknak köszönhetjük, hogy leveretésükben is dicső forradalmaink eszméi és reményei túlélték az azokat vérbefojtókat.

Az első népképviseleti országgyűlés mártírjainak szentelt emléktábla avatása, Budapesten, a Batthyányi Örökmécses közelében. a Hold utca és Aulich utca sarkán 2019. október 7-én ( KDNP Fotó: Gruber Enikő)

Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, a KDNP Országos Választmányának elnöke (középen) az első népképviseleti országgyűlés mártírjainak szentelt emléktábla avatásán, Budapesten, a Batthyányi Örökmécses közelében. a Hold utca és Aulich utca sarkán 2019. október 7-én (KDNP Fotó: Gruber Enikő)

Az első népképviseleti országgyűlés mártírjainak szentelt emléktábla avatása Budapesten, a Batthyányi Örökmécses közelében, a Hold utca és Aulich utca sarkán 2019. október 7-én (KDNP Fotó: Gruber Enikő)

Az első népképviseleti országgyűlés mártírjainak szentelt, frissen felavatott emléktábla Budapesten, a Batthyányi Örökmécses közelében, a Hold utca és Aulich utca sarkán 2019. október 7-én (KDNP Fotó: Gruber Enikő)

Latorcai János beszéde az alábbiakban olvasható

„A gyermekeket áldd meg és csókold meg az én nevemben, ne szégyelljék, nem kell szégyellniük atyjukat, az én halálomnak gyalázata előbb vagy utóbb azokra hull vissza, akik engem igazságtalanul és hálátlanul meggyilkoltak.”

Államtitkár Úr! Nagykövet Úr!

Tisztelt Megemlékezők!

Batthyányi Lajos mártír miniszterelnökünknek a feleségéhez írott szívszorító búcsúlevele imént idézet gondolata, több mint egy, a hazájáért mindent feláldozó szerető férj utolsó sóhaja. E néhány sor a magyar nemzet jellegzetes sorstragédiája, hiszen történelmünk a szabadságért, a nemzeti függetlenségért vívott hosszú harcok sora, mely nem egyszer a mártíromság vállalására kényszerítette nemzetünk legkiválóbbjait. A rájuk való emlékezés nemzettudatunk egyik legfontosabb tartópillérévé vált. Nincs március 15-e október 6-a nélkül, ahogy október 23-a sincs november 4-e nélkül. Mártírjainknak köszönhetjük, hogy leveretésükben is dicső forradalmaink eszméi és reményei túlélték az azokat vérbefojtókat.

De a forradalom tüzének fénye csak akkor világítja be napjainkat, akkor ad irányt nemzettudatuknak, ha időről időre emlékezünk a mártírokra. Ezért is döntött úgy a Magyar Országgyűlés, Kövér László házelnök úr vezetésével 2015 őszén, hogy egy tematikus konferenciasorozat keretében, külön is megemlékezik azokról a honatyákról, akik életüket adták a hazáért és a szabadságért.

Ezért is különösen fontos emlékeznünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban tevékenyen részt vevő, a mártíromságot is vállaló politikusokra, Batthyányi Lajos miniszterelnökre, Csányi László miniszterre, Perényi Zsigmond felsőházi elnökre, Szacsvay Imre képviselőházi jegyzőre és Jeszenák János felsőházi tagra, akiket az elveik melletti kiállás tett igazi államférfivá.

Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, a KDNP Országos Választmányának elnöke (KDNP Fotó: Gruber Enikő)

A megtorlás áldozatai közül sajátos, egyedi csoportot képvisel ez az öt politikus, akiket 1849. október 6-a és október 24-e között végeztek ki.

Összeköti őket, hogy valamennyien tagjai voltak az 1848 júliusában munkáját megkezdő első népképviseleti országgyűlésnek.

Közös bennük az is, hogy többségük elmenekülhetett volna, megmenthette volna életét, de ezt senki sem tette, mert mindannyian hittek abban, hogy áldozatuk nem lesz hiábavaló. 

Október 6-ának az egyik legfontosabb üzenete, hogy a halál nemcsak ölni, de éltetni is tud! Vértanúink azért vállalták a halált, hogy elvezessenek bennünket a győzelemhez és hogy higgyük, a nemzet véráldozata nem volt hiábavaló.

Mártírjaink, Batthyány Lajos miniszterelnök és képviselőtársai, a forradalom és szabadságharc valamennyi mártírjával együtt megtanították számunkra, hogy a politika feladata mindig annak az útnak a megtalálása, ami a nemzet javát szolgálja még akkor is, ha azon végigmenni mérhetetlenül nagyobb erőfeszítést követel tőlünk.

Tisztelt Emlékező Közönség!

Nemzeti hőseink, mártírjaink élete és életáldozata megmutatta, hogy a szabadság, itt Közép-Európában mindig együtt jár nemzeti identitásunk megőrzésével. A mi szabadságeszménk, a mi szabadságfogalmunk középpontjában ezért mindig a nemzeti függetlenség eszméje állt és áll!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mai emléktábla avatásárára ide, a Batthyány-örökmécseshez a Kossuth téri Rákóczi szobrot elhagyva, a Vértanúk terén át, a Báthory István erdélyi fejedelemről elnevezett utcán sétálva érkeztem. Elgondolkodtatóak ezek a nevek! Különböző korok, különböző származású férfiúi, de egy dolog mégis összeköti őket, mindannyian a magyar nemzet megmaradásáért, függetlenségéért, a magyar szabadságért küzdöttek.   

Gróf Batthyány Lajos kivégzésének helye az innen alig pár lépésre található Szabadság tér sem véletlenül kapta mai nevét. Az akkor itt állt Újépület lebontását követően a névválasztással és egy emlékmű felállításával 1848-49-es hőseink, mártírjainak áldozatvállalása előtt kívánt tisztelegni a hálás utókor.

A tervek már akkor elkészültek, de a történelem viharai elsodorták azokat.

Eljött az ideje, hogy 170 évvel a tragikus események után a ma felavatásra kerülő emléktáblával végre lerójuk adósságunkat és fejet hajtsunk ne csak Batthyányi Lajos miniszterelnök, hanem Csányi László miniszter, Perényi Zsigmond felsőházi elnök, Szacsvay Imre képviselőházi jegyző és Jeszenák János felsőházi tag előtt is.

Legyen ez az emléktábla intő jel egy olyan korban, amikor a világ egy része minden spiritualitást, magasabb célt, eszmét és nemzettudatot megkérdőjelez.

Csak akkor lehetünk igazán méltók mártírjaink áldozatára és csak akkor remélhetünk nemzeti megmaradást, ha képesek vagyunk felülemelkedni ezen a korszellemen.

A magyarok Istene adjon ehhez erőt és megtartó szeretetet, nemcsak ilyenkor hőseinkre, vértanúinkra emlékezve, hanem hétköznapjaink szorításában is.