Szászfalvi László, a KDNP országgyűlési frakcióvezető-helyettese a csurgói körzet képviselőjeként nem csupán azt tapasztalja, mennyire érzékenyen fogadják a vidéki emberek a balliberális pártok politikusainak lenéző szavait, de azt is érzékeli, hogy a határ mentén milyen nyomokat hagyott mindenkiben a 2015-ös migrációs hullám. Erről is beszélgetett vele a Magyar Hírlap a nemzeti konzultáció apropóján.
Szászfalvi László (KDNP), országgyűlési képviselő, frakcióvezető-helyettes felszólal az Országgyűlésben (Archív fotó)
– Lelkészként hogyan éli meg, hogy az ellenzék kommunikációja egyre durvább?
– Érzelmi megközelítésben lelkészként, keresztyén emberként fájdalmas ilyen szélsőségesen és primitíven alacsony színvonalú baloldali megnyilvánulásokat hallani újra a magyar közbeszédben. Az ötvenes, hatvanas éveket idézi ez a tempó, ilyenre már a nyolcvanas évek második felében sem volt példa. Racionálisan megközelítve azonban világos, hogy egyrészt a stílus maga az ember: ők ilyenek. Ez a stílus azt mutatja meg, hogy ők belülről is, vagyis a szívükben, a lelkükben, a gondolkodásukban, egész lényükben ilyenek. Nem tudnak semmi mást, csak gyűlölködni, fröcsögni. Ezt szabadon megtehetik, pedig még azt is hazudják, hogy Magyarországon elnyomják az ellenzéki véleményeket. Ezt nevezik ők liberálisnak, toleránsnak és baloldali értékeknek. Ha másra nem is, erre nagyon jók voltak ezek a nyilatkozatok, hogy mindenki láthatja-hallhatja: ma ilyen a magyar baloldal. Ezek az anarchista ömlengések értékrendileg a magyar baloldal siralmas lelkiállapotáról, politikailag pedig a totális tehetetlenségéről és tehetségtelenségéről árulkodnak.
– A vidéki embereket nem először éri lenéző, lekezelő támadás az ellenzék részéről, mi a tapasztalata, hogyan élik meg ezt a helyi emberek?
– Megnyugtató, hogy a vidékiek elsöprő többsége józan gondolkodású, nyugodt és a valódi emberi, nemzeti értékeket tisztelő ember. Családban és közösségben gondolkodnak, fontosnak érzik az egymás iránti tiszteletet. A kocsmai stílus, melyet az utóbbi években a baloldali pártok még az Országházba is behoztak, ma a magyar vidéken nem pálya. Viszont az emberek nem felejtenek. Emlékeznek még olyan időkre, amikor a vidéki embereket „pesti okosok ekézték”, s ez az érzés azonnal életvédelmi mechanizmusokat mozgat meg bennük, amikor mai pökhendi vigécek ismét ki akarják oktatni őket. Éppen ezért is fontos, hogy a kormány elkötelezett vidékfejlesztési politikát folytat, a Magyar Falu Programmal az élen, amely minden tekintetben a magyar vidék felemelkedését és életminőségének a javítását hivatott szolgálni.
– Szűkebb pátriájában mennyire tartják fontosnak a nemzeti konzultációt?
– Az elmúlt évek során szinte már hagyománnyá vált a konzultáció a kormány jóvoltából. Az emberek örülnek neki és fontosnak érzik, hogy végre van egy olyan kormány, amelyik nem pusztán négy évente kérdezi meg őket a választások alkalmával, és hogy igenis befolyásolhatják a nemzet jövőjét meghatározó nagy stratégiai döntéseket. Hazánkon kívül nem tudok egyetlen olyan országról sem az Európai Unióban, ahol bármelyik kormány konzultálna a fontos, nagy ügyekben saját állampolgáraival. A baloldal végtelenül cinikus, sőt esetenként agresszív magatartása a konzultáció ellehetetlenítése ügyében kontraproduktív, egyúttal ékes bizonyítéka annak, hogy nem tisztelik az embereket, nem kíváncsiak a véleményükre és velejéig antidemokratikusak. Sőt még ők papolnak a jogállamiságról és a demokráciáról.
– A számok azt mutatják, vidéken sokkal kevesebb volt a koronavírus-fertőzött, mint a fővárosban. Ez milyen okkal magyarázható?
– Ennek két oka volt. Egyrészt vidéken jóval nagyobb lehetősége volt az embereknek arra, hogy a megszokott életvitelüket folytathassák a közösségi életet korlátozó intézkedések idején. Hiszen ki tudtak menni a kertbe, a hegyre. Dolgozhattak és mozoghattak a ház körül, ezért talán nem érezték az életüket annyira bezártnak. Másrészt azt tapasztaltam, hogy a vidéki emberek elsöprő többsége komolyan vette a kormány, illetve a hatóságok korlátozó intézkedéseit és megértette, hogy ezek a magyar emberek egészségének a védelmét szolgálják. Ezt elfogadták és tiszteletben tartották, aminek meg is lett a pozitív következménye. Köszönet nekik, és köszönet mindenkinek, akik a magyar vidéken az embereket szolgálták és helytálltak a legnehezebb helyzetekben is!
– Határközeli körzet képviselőjeként mennyire tartja éles problémának a bevándorlás kérdését, mennyire érzik szükségesnek a választókörzetében élők a szigorú határvédelmet?
– A horvát határ szélén fekvő választókörzetemben élők egy részének konkrét tapasztalatai vannak az öt évvel ezelőtti migrációs válság idejéből, amikor a választókörzetem két pontján, Barcson és Zákányban megközelítőleg négyszázezer illegális bevándorló vonult át. Azt tapasztaltam, hogy megerősödött a rendőrök, a katonák, a rendvédelmi dolgozók iránt az emberek bizalma és tisztelete. A kezdeti pánikhangulat a magyar rendőrök és katonák gyors, határozott és rendkívül hatékony, szakszerű fellépése után elmúlt és felváltotta egy nagyszerű összefogás. Ez ma is így van: az emberek számára legfontosabb a biztonság. Az a tudat, hogy a gyermekeik, unokáik, szüleik, nagyszüleik biztonságban vannak. Bár most természetesnek érzik sokan, hogy ilyen téren minden rendben van a térségben, de egy-egy rendőrségi akció során, amikor a néha most is átszivárgó migránsokat gyűjtik össze a rendőrök és katonák, újra megerősödik ez az érzés bennük: a legfontosabb a biztonság. Mert a mindennapok biztonsága nélkül nincs normális élet, nincs munka, nincs család, nincs kultúra és hagyomány, nincs jövő.
