A kormány fokozatosan emelni kívánja az államilag finanszírozott férőhelyek számát a műszaki és természettudományos képzésben – mondta az oktatásért felelős államtitkár az MTI-nek adott interjúban. Hoffmann Rózsa legfontosabb feladatnak nevezte a felsőoktatás színvonalának emelését, továbbá nem tartja kizártnak, hogy a hallgatókkal a jövőben egyfajta szerződést kötnek arról: hogy tanulmányaik befejezése után meghatározott ideig tudásukat itthon, Magyarország javára kamatoztassák.
Orbán Viktor június végi németországi látogatásán hangsúlyozta, hogy az Opellel kialakított együttműködést a termelés mellett az oktatás területére is ki akarja terjeszteni Magyarország. A miniszterelnök újságíróknak elmondta, hogy bemutatta a magyar felsőoktatás átalakítására vonatkozó terveket az Opel vezetőinek. Utalt arra, hogy Magyarországon a felsőoktatás a jövőben a mérnökképzés felé fog elmozdulni.
Hoffmann Rózsa hangsúlyozta: a kormányfő szándékait ismeri, osztja nézeteit. Egy ország gazdasági húzóerejét alapvetően a műszaki és természettudományok határozzák meg, de a „majdnem nulláról nem lehet építkezni”. A probléma visszanyúlik a közoktatáshoz, ott kell elsősorban erősíteni a természettudományos oktatást, hogy később többen jelentkezzenek ilyen jellegű felsőfokú képzésekre.
Az államtitkár kijelentette: a 2012-es keretszámokról az ősz meghozandó döntéskor „bölcsnek és óvatosnak kell lenni”. Az idei adatok ugyanis azt bizonyítják, hogy hiába emelték meg a mesterképzés keretében a műszaki és természettudományos férőhelyek számát, elegendő jelentkező híján, a joggal várt áttörést e területen az új tanév sem fogja meghozni. Emiatt ezeken a karokon, szakokon a hallgatók arányát csak fokozatosan lehet majd növelni. Ez nem jelenti azt, hogy a többi területet elhanyagolnák, de az intézményeknél számítani lehet belső átalakulásokra. „Társadalomtudósok nem tudnak gépeket, mozdonyokat építeni, azokhoz mérnökök kellenek, és alapos természettudományos képzettség, ám ez utóbbiak teljesítménye mögött ott vannak azok az értékek, amelyeket a bölcsészet- és társadalomtudományok hordoznak” – fogalmazott a kereszténydemokrata politikus.
Azokra a hírekre, amelyek jelentős, több tízezres hallgatói létszám-lefaragásról szóltak, az államtitkár úgy reagált: jelenleg irreálisan sokan részesülnek államilag finanszírozott képzésben, ezért valóban csökkenteni kell ezt az arányt. Most túlméretezett a rendszer, amihez jó szándékkal ugyan, de vélhetőleg a politikai haszonszerzés célját sem feledve járultak hozzá elődei az elmúlt másfél évtizedben.
Hoffmann Rózsa legfontosabb feladatnak nevezte a felsőoktatás színvonalának emelését, hiszen az ország fejlődését ez határozza meg. A főiskola, az egyetem „nem a lustáknak és nem a középszernek való, hanem a szorgalmas és tehetséges diákoknak” – jegyezte meg.
Az államtitkár a képzési költségeket illetően kifejtette: jelenleg három modell létezik, vannak, akiknek az állam teljes egészében állja a képzés költségeit, mások egy részét fizetik, és vannak, akik a teljes összeget finanszírozzák. A jövőben is szép számmal lesznek olyanok, akiknek a tanulmányait az állam fedezi, s emellett lesznek hallgatók, akiknek maguknak kell vállalniuk a képzés teljes költségét. A tervek szerint az állam mindkét esetben garantálja, hogy a z diploma kiadásához ugyanazon az akkreditációs eljáráson kell átesnie a felsőoktatási intézménynek. A két képzési formát – a tanulmányi eredmények alapján – valóban átjárhatóvá teszik az új törvényben.
Hoffmann Rózsa a hallgatói vizsgaszámok meghatározásával kapcsolatban elmondta: szabályozni fogják ezt a kérdést, hiszen ésszerű korlátok közé kell terelni az államilag finanszírozott felsőoktatásban eltöltött időt. Ez azonban nem feltétlenül azt jelenti, hogy a konkrét vizsgaszámokat tüntetik fel a törvényben, elképzelhető, hogy a kreditbeszámítást szabályozzák.
Az államtitkár nem zárta ki, hogy egyfajta szerződést kötnek a hallgatókkal arról: hogy tanulmányaik befejezését követően meghatározott ideig tudásukat itthon, Magyarország javára kamatoztassák.
