2022. február 24-e olyan dátum, amely egészen biztosan bekerül a történelemkönyvekbe. Bár sokan reménykedtünk abban, hogy az évek óta tartó feszült geopolitikai helyzetet megfelelő tárgyalásokkal fel lehet oldani, hogy a konfliktusok békés úton rendezhetők lesznek, bekövetkezett a legrosszabb: Oroszország megtámadta Ukrajnát, és elkezdődött egy ma is tartó, egyre rosszabb forgatókönyvvel íródó háború.

Európában a két világháború szinte minden családot személyesen érintett. A szenvedések, a rokonok és barátok elvesztése, a családok és közösségek széthullása mély sebeket ütöttek az egész társadalmon.

Generációk sora próbálja azóta is feldolgozni a traumákat. A második világégést követően kialakult hatalmi egyensúly, habár rengeteg hibában szenvedett, érdemei között mégis fel lehet sorolni, hogy Európában stabilan őrizte a béke művét. Ez a rendszer most komoly csapást szenvedett el. Az orosz–ukrán háború már egy éve tart, és még mindig nem látjuk a végét. A kihívások, veszélyek és sajnos, a háborúk korszaka kezdődött el. Nem nehéz észrevenni, hogy a világ biztonsági rendszere megingott, a korábban egyértelmű játékszabályok megváltoztak, ilyenkor pedig szükséges a bölcsesség, az óvatosság, valamint a körültekintés, amivel Magyarország biztonsága garantálható.

A háború maga az erőszak, és az arra adott egyetlen rossz válasz is tragédiák sorozatához vezethet, ezért kell hangsúlyozni azt a magyar álláspontot, amely a béke mellett teszi le a voksát

és a folyamatok megoldását nem újabb és újabb fegyverek bevonásában, hanem konstruktív nemzetközi tárgyalásokban látja.

Magyarország az egyik hadban álló féllel, Ukrajnával szomszédos ország, és az ebben a helyzetben képviselt álláspontunkat nem lehet csak a két ország viszonyában megítélni, hiszen egy ezer szálon kötődő, bonyolult kapcsolati háló részei vagyunk. A határaink túloldalán zajló harcok drámáját a menekülő tömegeken keresztül is érzékeljük. Százezerszámra jönnek a korábban biztonságot nyújtó otthonaikat elhagyva nők, gyerekek, idősek, míg a családok férfi tagjai harcolnak, vagy bujkálni kényszerülnek.

Óriási emberi tragédiák zajlanak a szemünk előtt és nagyon helyes az a gyakorlat, amelyet a magyar kormány a kezdetektől fogva hangoztat, hogy befogadjuk, támogatjuk a bajbajutottakat,

és minden segítséget megadunk nekik függetlenül attól, hogy ukránok, magyarok, oroszok vagy más nemzetiségűek.

Magyarország a NATO tagja. Szövetségeseinkkel kiváló együttműködést alakítottunk ki, különböző missziókban feladatainkat sikerrel teljesítettük eddig is. Ez egy védelmi szövetség, a tagok elsősorban egymás védelme, külső támadás elhárítása érdekében fogtak össze. Tagjai vagyunk ugyanakkor az Európai Uniónak is, amelynek döntései, stratégiája mindennapi életünkre is közvetlen hatással vannak. A háború megfékezéséhez, a béke kikényszerítéséhez, a felek tárgyalóasztalhoz ültetéséhez jó stratégia, jó politika kell. Most azt látjuk, hogy

az elhibázott, önsanyargató szankciós intézkedések sorozata, amelyeket az oroszok megfékezésére szántak, megbukott, béke helyett energia- és élelmiszerválságot okoznak, gerjesztik az inflációt.

Egy éve érezzük ezek káros hatását Európa-szerte. A háborút mégsem sikerült megállítani.

 A 21. században a hadviselés is megváltozott. Olyan szinteken és olyan platformokon is be kell rendelkezni a védelemre, amelyre a korábbiakban nem volt példa. A létfontosságú infrastruktúra védelme, az infokommunikációs behatolások és szabotázsok elhárítása épp olyan fontos része lett a mostani háborúnak, mint a különböző fegyvernemek, például a gyalogság, a harckocsik vagy a drónok. Hatalmas kommunikációs zaj veszi körül az orosz–ukrán fegyveres konfliktust. Ez is új jelenség volt 2022 februárja után, hogy minden harcoló fél a saját értelmezési tartományában próbálta a világ elé tárni a katonai eseményeket. Soha nem volt látható annyi felvétel, kommentár és akár élő videó háborús eseményekről, mint ami az ukrán fronton készült az elmúlt hónapokban. A megannyi online közvetítést és képet, beszámolót ugyanakkor meg kellett tanulnunk a gyanakvás szemüvegén át vizsgálni, hiszen a fake news-gyárak a világ minden pontján szállították a közvélemény megnyerésének szándékával elkészített tartalmaikat. Mindebben

az információs zűrzavarban nehéz tisztán látni, értelmezni a történteket és kijelölni a célt, ami felé megtervezett lépésekkel kell haladnunk.

Mi, magyarok büszkék lehetünk ebből a szempontból is: ez elmúlt egy évben következetesen állítjuk, hogy az azonnali béke és a fegyvernyugvás az, amelyet a lehető leggyorsabban el kell érni közvetlen tárgyalások útján. Azt is a kezdetektől állítjuk, hogy az Egyesült Államoknak is aktívan részt kell vennie a két fél egyeztetésén, hiszen olyan területi és biztonságpolitikai igények kielégítéséről kell megállapodni, ami nagyhatalmi garanciavállalás nélkül elképzelhetetlen.

Ha elhallgatnának végre a fegyverek, akkor lenne igazán esélyünk arra, hogy ennek a háborúnak gazdasági értelemben az egyik nagy vesztesét, Európát levegőhöz juttassuk.

EU- és NATO-tagként egyszerre kell figyelembe vennünk ezen szervezetek egységének fenntartását, Magyarország családjainak, a hazai munkahelyeknek fizikai és gazdasági védelmét, a kárpátaljai magyar kisebbség biztonságát, valamint a megtámadott Ukrajna függetlenséghez való elidegeníthetetlen jogát.

Ezekben a tényekben található a válasz arra, hogy miért vágtunk bele hazánk eddigi legnagyobb humanitárius programjába, hogy miért szavaztuk meg az EU közös lépéseit, miközben a létfontosságú kérdésekben szívósan harcolva vívtuk ki a nekünk jogosan járó kivételeket, felmentéseket, hogy miért nem tápláljuk fegyverszállításokkal ezt a háborús poklot, és hogy miért teszünk meg mindent a szankciós infláció leszorításáért és a brüsszeli politika káros hatásainak mérsékléséért.

A magyar kormány évekkel ezelőtt felismerte, hogy a haderő reformjára van szükség, és ez a fejlesztés, a hivatásos és tartalékos állomány felépítése, a korszerű haditechnika beszerzése már a háború kitörése előtt elkezdődött.

A baloldal által teljesen leépített, szétzilálódott hadsereg helyett egy jól képzett, motivált haderőre tudunk támaszkodni. A jelenleg zajló folyamatokban még sok a bizonytalanság, kiszámíthatatlan egyes döntések hatása, kimenetele. Feladatunk azonban egyértelmű, meg kell védenünk nemzetünk tagjait, eszmei és természeti javait. Ez csak erős nemzettudattal, világos értékrenddel és következetes, elkötelezett politizálással lehetséges.