Már Arisztotelész is megfogalmazta: „Egész életben szükségünk van törvényekre, mert az emberek legnagyobb része inkább a kényszernek, semmint a szép szónak, inkább a büntetésnek, semmint az erkölcsi kötelességnek engedelmeskedik.” Ekkora buzgalomra azonban még legmerészebb pillanataiban sem gondolt.
kdnp.hu – Bartha Szabó József
Százezret meghaladó törvény, rendelet szabályozza születéstől halálig az életünket. „Betanított munkások futószalagon gyártják őket.” Jelentős része arra sem ad esélyt, hogy a sűrűjében bolyongó állampolgárnak, hogy megértsék, tán még a jogalkotók, alkalmazók sem ismerik őket, lévén a minisztériumi irattárakban vagy levéltárakban pihennek, így sokkal inkább „elkövetettnek” tűnnek. Alkotóik szerencséje: általában névtelenek maradnak, ami megfosztja őket ugyan a hírnév babérkoszorújától, viszont megkíméli őket a nevesített szidalmak megpróbáltatásaitól.
+
Már-már legenda „Valy-melódia”. A Bajnai-kormány költségvetési vitájában a Fidesz–KDNP képviselői, több mint 1300 elutasított módosító javaslatuk után, végső kétségbeesésükben indítványozták: legalább az utókorra maradó parlamenti jegyzőkönyvben a „vajat” ne „valy”-nak írják. És csodák csodája: eljött az igazság órája!” Azóta szocialista-liberalista körökben is pontos „j”-vel írják.
Stendhalról jegyezte fel az irodalomtörténet: alkotás előtt mindig beleolvasott a Code Napoléonba, mert annak pontos és tiszta szövegéből ihletett merített. A világirodalom kétségtelenül szegényebb lenne a Vörös és feketével, ha az utóbbi időszak magyar törvényeibe, rendeleteibe, parlamenti jegyzőkönyveibe lapozott volna.
Feltehetően a Tisztelt Házban is tudják, hogy a kérdő mondat végére például kérdőjelet „illik” tenni. Mégis: az interpellációk, a kérdések és az azonnali kérdések írásos változatai arról tanúskodnak, hogy számosan hiányoztak az esztendő azon napján, midőn az általános iskolában ezt tanították.
Januárban biztos lesznek olyan általános iskolák, ahol hatálybalépése napján díszes keretben falra függesztik az új Alkotmányt. Szándékában, tartalmában is nemes, áhított óhaj, kívánság, felszólítás képezi zárszavát.
„Legyen béke, szabadság és egyetértés.”
A nebulók tekintetét – feltehetően – mégis kerüli majd a pedagógus ha, arra emlékeztetik, hogy tavaly még azt tanította: a felszólító, óhajtó mondat végére felkiáltó jelet kell tenni!
+
Gyakran eszünkbe juthat – már annak, akinek az iskolai oktatás liberális kálváriáját követően még eszébe juthat egyáltalán – Móra Ferenc „Mihály folyamatba tétetik” című novellája. A két világháború között a tanyavilágban Mihály idézést kap, hogy „jelenjék meg Szegeden a bíróság előtt marasztalás terhe mellett, mert különben az eljárás ellene folyamatba tétetik.” Felesége azzal az intelemmel tarisznyázta föl Mihályt, hogy „aztán csak arra vigyázzon, ott ne marasztalják, de ha már ott marasztalják, bele ne tegyék a Tiszába.”
A közelmúlt is bír fölöttébb meglepő rendelkezésekkel. Eszményi példa: midőn azt szabályozták, hogy a Mikulás csokoládéfigurákat egészségügyi szempontból milyen anyaggal lehet bevonni, és hogyan kell kezelni, a teljes szabályozás végén jutott eszébe a rendelet alkotóinak: húsvét táján is rengeteg csokoládéfigurát gyártanak, amelyeket szintén bevonnak papírral, mázzal. E dilemmát úgy oldották meg, hogy a rendelet végére biggyesztették: „A jelen rendelet szempontjából a húsvéti nyúl Mikulásnak tekintendő."
Bár a fodrászok már rég nem borotválhatnak, még mindig köti őket a szabály: „Az egyszer már felhasznált szappanhabot tilos újra felkenni a vendég arcára.”
A szolgálaton kívüli kutyák sem maradtak ki a szabálysértési bírsággal fenyegetett lények sorából: „Az eb köteles a járda melletti lefolyókába vizelni.”
Nem mondható túlzottan átgondoltnak az a rendezés sem, amely szerint „az utasítás hatálya kiterjed az őrszolgálatot ellátó rendőrre és rendőrkutyára, továbbiakban együtt: őrszolgálati állat.”
Nyelvtani bravúrnak tekinthető viszont az a MÉM-rendeletet, amely nem a Kossuth-díjat, csupán a „kosutódok díjazását" szabályozta.
Vannak egészen mértani pontossággal megszerkesztett rendelkezések is: „A kripta méretének meghatározásánál irányadó a benne elhelyezni szándékolt hullák szélességi szorzata.”
Magától értetődő dolgokról szól a kapcsolódó rendelet is: „A sírgödröt olyan mélyre és szélesre kell ásni, hogy abba a koporsó beleférjen.”
Köznapi, falun élő ember holtomiglan-holtáig sem tudta volna kitalálni: „Az utcán az állatokat a legelőre és visszahajtani nem lehet, kivéve azokat az állattartókat, akik ezen az úton laknak.”
Fölöttébb, ígéretes a se-se fordulatra felszólító rendelet is: „A gyomírtó szereket úgy kell elzárni, hogy se ember, se állat azokhoz hozzá ne férhessen.”
Nem nélkülözi a pikantériát a következő ukáz sem: „A viharlámpát a pajta falán olyan magasságban kell elhelyezni, hogy se ember, se állat azt a farkával le ne verhesse.”
+
Gyomlálásba kezdett a kormány. A Magyary-terv egyik célja a magyar „jogszabálydzsungel" felszámolása.
|
Magyary Zoltán a Pázmány Péter Tudományegyetem tanszékvezetője, majd dékánja, a közigazgatás tudományának nemzetközi hírű művelője. 1931-ben közigazgatási kormánybiztosi megbízást kapott, Klebelsberg Kunó mellett dolgozott a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban. Ugyanebben az évben alakult meg vezetésével a Magyar Közigazgatási Intézet. Őt tekintik a magyar közigazgatás tudomány klasszikusának, a közigazgatás megjavítójának. 1945-ben öngyilkos lett. |
A közigazgatási apparátus a 2010 májusa előtti parlamenti határozatokat átvizsgálva 871 elavult határozat hatályon kívül helyezését kezdeményezte – jelentette be Kovács Zoltán, a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár. Bőséggel vannak közöttük az 1950-es évekig visszanyúló értelmetlen rendelkezések. Felbuzdulva e nemes cselekedeten, elhatározták, hogy folytatásaként áttekintik és kiselejtezik az elavult kormány- és miniszteri jogszabályokat is.
