Írta: Dr. Csevár Nóra jogász, doktorandusz; a szaktanulmány közzétéve 2022. augusztus 1-én

Szakmai és nyelvi lektor, olvasószerkesztő: Dr. habil. Birkás Antal, PhD (KRE ÁJK)

 

Előszó

 

A korrupció elleni küzdelem hatékonysága érdekében olyan közgondolkodás kialakítása szükséges, amelyben a korrupció elítélt jelenséggé válik, és amelyben az ezt elkövető egyén nem kaphat felmentést. Ehhez viszont olyan társadalmi közmegegyezést kell megteremteni, amely támogatja a szabályozó joganyagot, az alkalmazott intézkedéseket, és amely mozgósítja az emberek többségét, hogy aktívan vegyenek részt a korrupció elleni küzdelemben. Ugyanakkor tekintettel kell lenni arra a sajátosságra, hogy „a korrupció elleni harc maga is táplálhatja a korrupciót.”[1]

 

A korrupciónak nem csak gazdasági és társadalmi következményei vannak, hanem az értékeket is aláássa. Megtöri a törvényes rendet, a morális normákat, az ember személyiségét és a közösséget is. Eredménye az, hogy az egyén egyszerre két értékrend, két normarendszer szerint kell, hogy éljen és így korlátozza az ember szabadságát, aláássa személyiségének autonómiáját, csorbítja az etikus viselkedést, szétzúzza az emberi erkölcsöt, alapvető normákat.

 

A korrupció ugyanis megtöri és szétzilálja a közösséget, mert „– mint a társadalmi, gazdasági, politikai élet negatív szegmense – megzavarja, eltorzítja a közösségi együttélés szabályrendszereit.”[2] Csökkenti a politikai, társadalmi, gazdasági rendszer átláthatóságát és ellenőrizhetőségét, ezáltal veszélyezteti az adott állam kormányozhatóságát, akadályozza, torzítja a demokratikus intézmények működését. Eltorzítja a piac és általában a gazdaság működését, a versenyszellemet, csökkenti a teljesítményeket, a kiszámíthatóságot, így bizonytalanságban tartja az embereket, amely szorongással tölti el őket, gyengíti az emberek törvénytiszteletét és társadalmi felelősségérzetét, csökkenti az emberek egymás iránti bizalmát, szolidaritását, aláássa az emberek hitét a társadalmi igazságosságban, az adott társadalmi rendben és az ország vezetésében.

 

„A jelenség okának, mibenlétének és társadalmi hatásának tekintetében egyaránt az elméleti pluralizmus uralkodik, ami számos okra vezethető vissza”:[3] a korrupció többféle társadalomtudományi perspektívából közelíthető meg.

Minden egyes kultúrán belül máshogy bontakozik ki, így egy mindent átfogó egységes fogalmat nehéz kialakítani. A megjelenése sem mindenhol egységes, az állami-politikai élet valamennyi színterén, valamennyi szereplőjével és ezek valamennyi tevékenységével kapcsolatban megjelenhet.

 

A korrupció, vallási, jogi, politikai, gazdasági, társadalmi élettérben is jelen van évszázadok óta. Véleményem szerint a vallási szempontból vizsgált korrupció felbukkanása az erkölcsi világrend megbomlásának az eredménye. Ezért tisztában kell lennünk azzal, hogy mi az ember lényege erkölcsi szempontból. Az ember Isten törvényeinek engedelmeskedik (erényes és jó) vagy áthágja azokat (bűnös).

„Az ember lényege erkölcsi szempontból a jónak a képe: imago Boni, azaz a jóra képes és arra törekvő erkölcsi személyiség és az annak megfelelő lelki berendezettség. Gyümölcse a cultus Boni et oboedientia, tehát az erkölcsi jó szakadatlan megvalósítása és cselekvése.”[4] Tehát az emberben nem csak a vallásosságnak kell jelen lennie, hanem egyszerre az erkölcsiségnek is.

 

A vallási "szektorban" a református etika – Kálvin tanainak nyomán – a leghatékonyabb korrupció ellenes védekezéshez három fő terület együttműködésében látja a megoldást: az Isten segítségében, az emberi akaratban és az etikus magatartásban.

 

1. A korrupció mint bűn erkölcsi megközelítése a keresztény etikában

 

A bűn empirikus hatalomként uralkodik az erkölcsi világban.[5]

A bűnt nem csak teológiai szempontból, hanem erkölcstanilag is lehet vizsgálni, mivel a bűn az erkölcsi téren bontakozhat ki leginkább. Sebestyén Jenő szerint a bűn az erkölcsi célban rejlik, vagyis bűn három dologban jöhet létre.

1. Az „én-ben”, aki a bűnre vágyik, akiben megvan a hajlandóság.
2. A iudicium practicum-ban, aki nem Isten törvényét követi, vagyis ellenséges az Istennel, az Ő akaratával, törvényével és jogával szembemenő.
3. Az ember akaratában.

 

A református etika szerint a bűn elkövetésének a súlyát is mérlegelni szükséges. Az alábbi négy alapvető vizsgálati tényezőt kell figyelembe venni és aszerint a bűnt minősíteni súlyosabbá vagy enyhítettebbé:

1. az elkövető személye: súlyosabb minősítés akkor, ha azt keresztény ember teszi;
2. az elkövetés ténye: milyen parancsot, törvényi tételt szeg meg az ember;
3. az elkövetési magatartás: félbeszakadt vagy végrehajtott;
4. a cél szerintiség: mi miatt követi el.

 

A református etika szerint nem csak az a lényeg, hogy az ember bűnt követett el, hanem ezzel a természete is megromlik, vagyis „a bűn nemcsak cselekedet, hanem állapot is.”[6] Az ember a bűn által a vallási, jogi, erkölcsi elvekkel, értékrenddel is szembe megy, így lesz hit helyett hitetlenség, jog helyett jogtalanság, jó helyett rossz.

 

A korrupció szó szerinti jelentése a latin corrumpare (jelentése: összetörni) igére vezethető vissza. A korrupt/korrupció az ószövetségi sahat fogalmából ered, mely pusztítást jelent, valamint latin megfelelője a corruptio. Fogalmilag nehezen határozható meg, mivel a korrupció mint jelenség mind stratégiailag és technikailag dinamikusan és rugalmasan alkalmazkodik a változó körülményekhez és lehetőségekhez.

 

A korrupció régóta szerves része az emberi együttélésnek, de a társadalmi beágyazottsága időben változik, akár egy adott kultúrán belül is. A korrupciót „megfoghatatlan, ezerarcú, a társadalmi kölcsönhatások szürke övezetében létező jelenségként is” tekintik.[7]

 

Mióta is létezhet a korrupció, tehetjük fel a kérdést?

Amennyiben a Bibliából indulunk ki – mint az egyik legrégebbről fennmaradt kéziratból – a korrupció közel 3700 évvel ezelőttre vezethető vissza. A történelem során kezdetektől fogva nyomon követhető különböző feljegyzésekből a korrupció megléte, annak előfordulása. A Biblia is számon tartja az alábbi eseteket, illetve tanításaiban élesen küzd ellene.

 

Az Ószövetségben találkozhatunk vele, mikor Ézsau fáradtságát és éhségét kihasználva Jákób egy tál lencselevesért cserébe így szólt: „Add el nekem azonnal a te elsőszülöttségedet!”[8]

Ézsau története után közel ezer évvel Ámosz a következőképpen perelt: „Mert tudom, hogy vétkeitek milyen számosak, bűneitek milyen súlyosak: ellenségei vagytok az igaznak, elfogadjátok a megvesztegetést, és a kapuban elnyomjátok az igazat.”[9]

Jézus eljövetele előtt 700 évvel Mikeás is kiállt a korrupt magatartás ellen: „Kezük ügyes tenni a rosszat, a főember követelőzik, a bíró ajándék fejében osztja az igazságot, a vezető kénye-kedve szerint beszél; köztük a legjobb is olyan, mint a tövis, a legigazabb, mint a szúrós sövény. Ma északról megérkezett próbatételük, bekövetkezik megszégyenülésük.”[10]

Továbbá az Ószövetségen kívül az Újszövetségben is megtalálható a korrupció, amely nem más véleményem szerint, mint az első vallási korrupció, és amelyet Júdás az árulásával követett el. A fenti példákon látható, hogy a Biblia nem csak szembesít, hanem már élesen is küzdött a korrupció ellen.

 

2. Kálvin korrupció elleni harca

 

A korrupció ellen a kormányon kívül számos szerv, szervezet és egyház is különböző módon, eszközökkel, programokkal is fellép. Mint ahogyan azt korábban említettem, a történelem során számos vallási történet, műalkotás is beszámol arról, hogy a korrupció miként jelent meg, valamint hogyan próbáltak ellene védekezni. Jelen tanulmányban szeretném körvonalakban összegezve bemutatni Kálvin János által felvázolt korrupciós "szektorokat", ágazatokat, valamint az általa kidolgozott korrupció ellenes szemléletét. 

 

Kálvin János fő művében, az Institutio Christianae Religionis c. munkájában három fejezetet szentel a korrupció kibontására,[11] melyben az eredendő bűnt jelöli meg, mint okozót, valamint elemzi az értelem és az intelligencia, valamint az akarat korruptságát.

Kálvin az ősbűnt tartja a korrupció megjelenésének okozójaként, ekként jellemzi: „Az ősbűn természetünk örökletes korrupcióját és perverzitását, elferdülését idézte elő. A természeti ajándékok a bűn következtében megromlottak, korrumpálódtak, a természetfelettiek pedig megsemmisültek”.[12]

Kálvin szerint a kormányzáson múlik a korrupció visszaszorítása, az uzsorások tevékenységének felszámolása, és a szolidáris társadalom létrehozása. A szegénységet és a nyomort tűrhetetlennek tartotta, a luxust egoizmusnak tekintette. Szerinte a megoldás az önmegtagadás, ami aktív és segítőkész önzést jelentett a „gazdagok önzésével szemben”,[13] ami által ki tud alakulni a szolidáris társadalom. Törvények nélkül nem lehet vezetni politikai közösséget.

 

A törvényeket funkciókra osztotta fel a következők alapján: társadalmi, védelmi, figyelmeztető, beteljesítő.

A társadalminak úgynevezett pedagógiai jellegű funkciónak kell lennie, mely az egész népre kihat. Feladata, hogy a társadalmat védje meg a bűnözéstől, az egyén bűntől való visszatartása megvalósuljon. A figyelmeztető megmutatja az ember számára, hogy mi a helyes és elfogadható út, amely által így rávilágít a hibás cselekedetre. Ha törvényszerűen cselekszünk, akkor Krisztusban beteljesítette feladatát a törvény.

 

A kései Kálvin számára a politikum lelkisége három pontot érintett: 1. két-birodalom tana,[14] 2. felismerés és 3. a kötelezettség. A két-birodalom tana szerint két törvény létezik: lelki és polgári (világinak is szokták nevezni). Kálvin nem az egyes emberre, hanem csak az emberre helyezi a hangsúlyt. Ez azt jelenti, hogy a két világ az emberen belül tud érvényesülni. Az evangélium és a törvények kikényszerítő ereje egyszerre van jelen az emberben, így történhet meg, hogy olyat cselekszik, amiről tudja, hogy helytelen, de mégis megteszi. Így hat ki az evangélium a politikára is.

 

A törvény és a kötelesség szorosan összekapcsolódnak. A törvény objektíve és a kötelesség szubjektíve van jelen, azaz a kötelesség akkor válik kötelezettséggé, amikor azt a lelkiismeret annak elismeri. Ugyan a lelkiismeret nem írhat elő kötelességet, mert azt csak Isten teheti meg, viszont objektíve rávilágíthat és elismerheti, így objektív jogot feltételez, amit teljesíteni kell. Kötelességünk Istennel, felebarátinkkal és önmagunkkal szemben van. Minden kötelességünk összessége Isten iránt való szeretetben áll, mert „Ő a törvények summája.”[15]

A törvények nélkül nem lehet vezetni politikai közösséget, ezért a törvényeket funkciókra osztotta fel a következők alapján: társadalmi; védelmi; figyelmeztető és beteljesítő.

 

Kálvin az 1536-os Institutio-ban a polgári kormányzatról szóló rész kilencedik pontjában két alapvető kötelezettséget említ meg: igazságtételt és ítélettevést.[16]  Az 1559-es értekezésében még egy kötelezettséget említ, a hit védelmezését. Ez utóbbi a magisztrátusok feladata és kötelezettsége is volt. A hatalom kérdését az Institutio IV. fejezetében az egy kézbe történő összpontosítása helyett annak megosztását kívánta megvalósítani. Emellett gondolt a hatalmi ágak szétválasztására is, amely az úgynevezett ellenérdekeltség, a nyilvánosság, és az ellenőrizhetőség elvén alapszik. Kálvin szerint a nyilvánosság és az ellenőrizhetőség elve a korrupciót is jobban korlátozhatná.

 

Kálvin erkölcstanára (etikájára) jellemző a törvény eligazító vagy vezérfonal-szerepének kidolgozása azoknak az életében, akik tudják, hogy Isten a teremtés és a megváltás jogán feltétlen (abszolút) és teljes (totális) igényt tart az életünkre. „Az akarat buzgóságát a törvény, a helyes irányba igazítja.”[17] Mivel „a természeti törvények nagyon homályosak (lex naturalis), így szükséges rendelni hozzájuk egy írott törvényt – lex scripta”[18] – mert azt határozottabban és tisztábban meg lehet érteni és be lehet tartani, tartatni.

 

Kálvin gazdaságetikájában a kölcsönös kötelezettség vállalása is szerepelt, melyben a felsőbbség és a nép viszonyát szabályozta. Meghatározta mik lehetnek egy állam jogai és kötelezettségei. Körülírta a tulajdon védelmét,és meghatározta azt is, hogy mik lehetnek egyéni jogok, továbbá a polgárok engedelmességi kötelezettségét az állam felé. Az államnak feladata gondoskodni tisztességes kereskedelmi szabályok bevezetéséről, illetve a korrupció megfékezéséről.

 

 

Véleményem szerint elmondható, hogy Kálvin korrupció ellenes intézkedései a saját korát meghaladva napjainkig fellelhető a nemzetközi egyezményekben, valamint a keresztény etika erkölcsi határmezsgyéjén felépített állami és egyházi szektorban megjelenő, kiépített és keretek között szabályozott korrupció ellenes intézkedésekben.

 

3. Az ENSZ Korrupció elleni Egyezménye, valamint hazai állami és egyházi szektorok korrupció ellenes intézkedései

 

A korrupció csökkentéséhez mindig egy „integrált, hosszú távú, országos, nemzetközi és fenntartható erőfeszítések és reformok széles körére”[19] van szükség. Ehhez viszont olyan társadalmi közmegegyezést kell teremteni, amely támogatja a szabályozó joganyagot, az alkalmazott intézkedéseket, és amely mozgósítja az emberek többségét, hogy aktívan vegyenek részt a korrupció elleni küzdelemben.

 

Az ENSZ Korrupció elleni Egyezményének (a továbbiakban: Egyezmény) preambuluma helytállóan rögzíti, hogy „a korrupció súlyos gondot és fenyegetést jelent a társadalmak stabilitására és biztonságára,” aláássa a demokrácia intézményeit és elveit, az erkölcsi értékeket és az igazságosságot, továbbá „veszélyezteti a fenntartható fejlődést és a jogállamiságot.”[20]  A korrupció minden társadalmat és gazdaságot érintő, országokon átívelő jelenség, az ellene való harcot nem lehet kizárólag nemzeti ügyként kezelni. Egyfelől „együtt kell működnie az állami szektornak, a civil szférának, a gazdaság és a magánszféra szereplőinek, másfelől nemzetközi szintű összefogásra is szükség van.”[21]

 

A magyarországi intézkedések megértéséhez egy rövid nemzetközi kitekintéssel összegezném azt, hogy mi volt az ENSZ Korrupció elleni Egyezményének célja, valamint mik azok a sarkalatos pontok, amelyek meghatározzák egy adott állami, egyházi szektor korrupció ellenes programját.

 

A Meridiai Egyezményről[22]

A 2003. december 9-11. között a mexikói Meridában tartott konferencián az ENSZ Korrupció Elleni Egyezményét aláírással késszé nyilvánították. A ma már Meridiai Egyezmény néven ismert okmányt az ENSZ közgyűlése 2003. október 31-én fogadta el,[23] valamint 2000. decemberében olyan – minden állam számára nyitott – különleges bizottság felállításáról döntött, amelynek feladata egy hatékony nemzetközi jogi eszköz kidolgozása a korrupció ellen.[24] Ezt követően 2005. december 9-ig írták alá a felek.

 

A Bizottság úgy vélte, hogy a Tanács által a tárgyalási irányelvekben meghatározott célkitűzéseket sikerült elérni. Az Egyezmény magas szintű megelőző és technikai segédintézkedéseket határozott meg a Közösség illetékességi körén belül eső, különösen a belső piacot érintő ügyekkel kapcsolatban. Ezek között említhetők a pénzmosás megelőzésére és leküzdésére irányuló intézkedések, valamint a magánszektorban végzett számvitelre, az átláthatóságra, továbbá az állami építési beruházásokhoz kapcsolódó beszállítói és szolgáltatói szerződésekhez való minden jelölt számára egyenlő hozzáférésre vonatkozó normák.

Miután az Meridiai Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény) aláírásra bocsátották a mexikói Meridában, a tagállamok kijelentették, hogy a benne foglaltakat (a 15 tagú Európai Unió tagállamai közül egyedül Spanyolország nem jelezte ezt a szándékát) mint akaratukkal mindenben megegyezőt elismerték és aláírták.

 

Az Egyezmény céljai

Célja, hogy növelje a korrupció elleni harc hatékonyságát, elősegítse a közügyek megfelelő módon való irányítását, valamint bátorítsa a nemzetközi együttműködést és a technikai segítségnyújtást. Szándéka:

a) elősegíteni és megerősíteni a korrupció hatékonyabb és hatásosabb megelőzésére és felszámolására irányuló intézkedéseket;

b) elősegíteni, megkönnyíteni és támogatni a nemzetközi együttműködést és technikai segítségnyújtást a korrupció megelőzése és a korrupció ellen folytatott harc során, beleértve a vagyontárgyak visszaszerzését is;

c) elősegíteni a közügyekben és a köztulajdonnal kapcsolatban a becsületességet, a számon kérhetőséget és a közügyek és köztulajdon helyes kezelését.[25]

Az Egyezmény minden tekintetben korrupciónak tekinti a jogosulatlan előnyök felajánlását vagy elfogadását mind saját részről, mind más személy vagy jogalany részéről. A magánszektorra vonatkozóan szorgalmazza a sikkasztás és a korrupció bűncselekménnyé nyilvánítását. Az Egyezmény értelmében bűncselekménynek kell tekinteni továbbá a pénzmosást, a lopott tulajdon kezelését, az igazságszolgáltatás hátráltatását és a sikkasztásban vagy korrupcióban való részvételt, illetve ezek kísérletét is.

A részes államoknak ajánlja, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a következők érdekében: biztosítsák a jogi személyek felelősségét; engedélyezzék a zárolást, a lefoglalást és az elkobzást; védjék a tanúkat, a szakértőket és az áldozatokat, a bejelentést tevő személyeket; számolják fel a korrupciós ügyekből adódó következményeket. Biztosítsák, hogy azoknak a jogi vagy magánszemélyeknek, akik korrupciós ügy következtében kárt szenvedtek, jogában álljon kártérítési eljárást indítani. Hozzanak létre egy vagy több olyan testületet, amely a bűnüldözés keretein belül kifejezetten a korrupció leküzdésére specializálódott, vagy nevezzenek ki személyeket e célból.

„Ösztönözzék a bűnüldöző szervekkel való együttműködést; ösztönözzék a nemzeti hatóságok közötti és a magánszektorral való együttműködést; számolják fel azokat az akadályokat, amelyek a banktitokra vonatkozó törvények alkalmazásából adódhatnak; vegyék figyelembe egy feltételezett elkövető ellen egy másik államban meghozott korábbi büntetőítéleteket a büntetőeljárások során; határozzák meg joghatóságukat a területükön vagy ellenük, illetve állampolgáruk stb. által elkövetett bűncselekményekre vonatkozólag.”[26]

A végrehajtási mechanizmus érvényesítése érdekében az Egyezmény létrehozta a részes államok konferenciáját azzal a céllal, hogy javítsa az utóbbiak képességeit és együttműködését, segítve ez által az Egyezményben foglalt célkitűzések teljesítését, valamint előmozdítva és ellenőrizve annak végrehajtását.[27]

A részes államok fontolóra veszik, hogy kidolgozzák, a nemzetközi és regionális szervezeteken keresztül a korrupcióval kapcsolatos statisztikai, elemző szaktudást és megosszák egymással az információkat azzal a céllal, hogy – amennyiben lehetséges – közös meghatározásokat, szabványokat és módszereket dolgozzanak ki, valamint információkat szerezzenek a korrupció megelőzésére és felszámolására irányuló legjobb gyakorlatokról.

 

Az Egyezmény kiemelendő cikkei:

A 2. cikkben ismerteti és meghatározza a fontosabb kifejezéseket.

A 3. cikk: tárgyi hatálya szerint az Egyezményt alkalmazni kell a korrupció megelőzésére, felderítésére, büntetőeljárás megindítására, bűncselekményekből származó jövedelmek lefoglalására, zár alá vételre, elkobzásra és visszajuttatására.

A 4. cikk a szuverenitás védelmét határozza meg, miszerint az államok egyenlőségének és területi sérthetetlenségének elvével, valamint a más államok belügyeibe történő be nem avatkozás elveivel összeegyeztető módon kell az Egyezményből fakadó kötelezettségeket teljesíteni.

Az Egyezmény további felépítése szerint az alábbiakat tartalmazza: II. fejezete a megelőző intézkedéseket, III. fejezete a bűncselekménnyé minősítést és jogalkalmazását, IV. fejezete a nemzetközi együttműködést, V. fejezete a vagyon visszajuttatását, VI. fejezete a technikai támogatást és információcserét, VII. fejezete a végrehajtás mechanizmusát foglalja magába.

 

A megelőző intézkedések fontossága

A részes államok legfontosabb feladatuknak tekintik a hatékony és összehangolt korrupcióellenes politika kidolgozását. Arra kell törekedniük, hogy hatékony gyakorlatot alakítsanak ki.

Erre tekintettel időszakosan értékeljék a részes államok a jogi eszközöket és a közigazgatási intézkedésüket. A regionális és nemzetközi szervezetek működjenek együtt egymással, és ennek érdekében nemzetközi programokban és projektekben vegyenek részt.

A megelőzés hatékonyságának növelése érdekében ezzel foglalkozó testület vagy testületek létrehozása szükséges, melyek tájékoztatják az Egyesült Nemzetek főtitkárát azon hatóság vagy hatóságok nevéről és címéről, amelyek más részes államok számára támogatást nyújthatnak a korrupció megelőzésére irányuló különleges intézkedések kidolgozása és végrehajtása során.

A korrupció két nagy előfordulási területét kétféle módon kell szabályozni: megelőzni és az intézkedéseket kiszabni.

 

Magyarországi szabályozás, intézkedések állami és egyházi szektorokban

Hazánkban 1990-től kezdődött meg a kormányzati antikorrupciós program végrehajtása. A szigorúbb szabályozás megteremtésén kívül napjainkban már a megelőzésre is nagyobb hangsúlyt fektetnek. A korrupció elleni ENSZ Egyezményt hazánkban 2003-ban fogadták el, amely a 2005. évi CXXXIV. törvénnyel lépett hatályba.

A kormány elkötelezett abban, hogy az állam korrupcióval szembeni védekező képessége erősödjön, azaz a közigazgatás, az államigazgatás, a kormányzati szervek jó ellenálló képességűek legyen a korrupcióval szemben. A program célja továbbá, hogy az állam iránti bizalmat növelje és a rendelkezésre álló eszközökkel garantálja a nemzeti vagyonnal, valamint a közpénzekkel való felelős gazdálkodást.

 

Jelenleg Magyarországon leggyakrabban az alábbi veszélyeztetett zónákban merülhet fel a korrupció:

1. államigazgatásban;
2. igazságszolgáltatási szektorban;
3. iskolai szervezetben;
4. médiánál;
5. vallási közösségekben.

 

Kálvin nyomdokain keresztül, valamint a kormányzati törekvések érvényre juttatása érdekében a korrupció elleni küzdelemben a református egyház is aktívan részt vesz.

 

A Református Világszövetség[28] a világ több mint 200 protestáns hitű egyházát tömörítő nemzetközi szervezete volt, amelynek, a tagegyházainak nagy része a kálvinizmus alapján álló református egyházakból tevődik össze. A református egyházak két nagy világszervezetének összevonásával 2010. június 18-án létrejött a Református Egyházak Világközössége.[29]

 

Az Egyházak Világi Tanácsa egy olyan szervezet, amelynek célja, hogy a keresztyén hitbeli és erkölcsi alapelvek mentén, közös erővel keresik a jelen kor politikai, gazdasági, társadalmi kihívásaira adott teológiai és gyakorlati válaszokat. Az Egyházak Világtanácsához 1948-ban a Magyar Református Egyház alapító tagként csatlakozott.

 

Az Egyházak Világtanácsa (a továbbiakban: EVT) VIII. világgyűlésén foglalkozott a korrupcióval, valamint ennek kiküszöbölése érdekében elfogadtak egy programot, melynek neve: „Az egyházban és a táradalomban pusztító korrupció leküzdésére létrehozott program”.[30]

A programok elfogadását követően az EVT korrupció elleni lépései:

1. A korrupció – változó formáinak – nyomon követése.
2. Korrupcióellenes zónák, intézmények létrehozása.
3. Nemzetközi keresztyén integráció és hatékony együttműködés az izoláció elkerülésére.
4. Vallási közösségekben, egyházakban nyílt kritika megfogalmazása és közzététele.

Az Egyházak Világtanácsa a Trancparency Internationallal[31] történő együttműködéssel eltökélt küzdelmet folytatnak a nemzetközi és a kontinentális korrupció ellen, együttműködve a legkülönfélébb bíróságokkal, intézményekkel, szervezetekkel és rendőrséggel egyaránt.

 

Záró gondolatok

A történelemben a kezdetektől fogva megtalálható a mai modern társadalmakban is létező negatív tényező, a korrupció, ami egy olyan világjelenség, amely a legkisebb emberi közösségtől a legnagyobb organizációkig azok működését és az egyén erkölcsi morálját is képes megfertőzni, aláásni.

A társadalmak megfelelő működése biztosításának egyik alapvető feltétele a korrupció ellen tett intézkedések.

Az intézkedések eredményességétől is nagymértékben függ annak eredményes hatása, ezért minden eszközzel harcolni kell ellene. Ugyanakkor már Deák Ferenc is „A bírák elmozdíthatatlansága” témában tartott beszédében kifejtette, hogy „..bár minden lehető megvesztegetéseket tökéletesen meggátolni egy törvény sem képes…”,[32] ellenben a szabályozás elengedhetetlen, de meg kell találni annak megfelelő módját, területét, irányát és mértékét.

A túlzott szabályozás járhat a várt eredmény bekövetkezése nélkül azzal, hogy teljesen elnehezíti, túlbürokratizálja, bonyolulttá teszi a működési folyamatokat, a fejlődés, a növekedés lassulása pedig újabb korrupciós kockázatokat rejt magába. Erre tekintettel a legnagyobb hangsúlyt az állami és egyházi szférában is a prevencióra kell helyezni, valamint állandóan szükséges a preventív eszközök körét bővíteni, hogy a korrupció újabb és újabb megjelenési formái elleni küzdelem hatékony lehessen.

 

Írta: dr. Csevár Nóra jogász, doktorandusz

Szakmai és nyelvi lektor, olvasószerkesztő: Dr. habil. Birkás Antal, PhD (KRE ÁJK)

 

Felhasznált irodalom

 

Békefy Lajos: Kálvin szellemében a korrupcióról, Polgári Szemle, 2010. április, 6. évfolyam, 2. szám

Birkás Antal: Phd. értekezés 2008.

Birkás Antal: Reformáció, államhatalom, politika. Budapest. Luther Kiadó. 2011.

Bolyki János: Válogatás Kálvin János műveiből, Kálvin Kiadó, Budapest, 1993.

Deák Ferenc: A bírák elmozdíthatatlanságáról, Arcanum

Eberhard Busch: A szegénység botrány – A luxus önzés (tanulmány)

Gulyás Gyula: Politikai korrupció, Aula Kiadó, Budapest, 2004.

Kálvin János: Tanítás a keresztyén vallásra 1559., Dr. Békési Andor ford., MRE Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest, 1991.

Ószövetség, Ámosz 5. könyve 12.

Ószövetség, Mikeás 7. könyve 3-4.

Ószövetség, Mózes 1. könyve, 25., 29-31.

Petrétei József: A korrupció jellemzői és az ellene való küzdelem lehetőségei (tanulmány)

Sebestyén Jenő: A református etika, Iránytű Kiadó, Budapest-Gödöllő, 2000.

Szerk. Csefkó F. – Horváth Cs.: Korrupció Magyarországon Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület, PTE ÁJK, Pécs, 2001.

 

 

Internetes források:

http://kalvinev2009.reformatus.hu/cikk.php?ID_cikk=13.

https://www.magyarkurir.hu/hirek/megalakult-reformatus-egyhazak-vilagkoezoessege

http://rmjk.adatbank.transindex.ro/pdf/003Petretei.pdf

https://polgariszemle.hu/archivum/52-2010-aprilis-6-evfolyam-2-szam/380-kalvin-szellemeben-a-korrupcio-ellen

https://kdnp.hu/kdnp.hu/protestans-muhely/birkas-antal-szegenyseg-gazda…

 

[1] Szerk. Csefkó F. – Horváth Cs.: Korrupció Magyarországon Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület, PTE ÁJK, Pécs, 2001. 21.o.

[2] Petrétei József: A korrupció jellemzői és az ellene való küzdelem lehetőségei, tanulmány

Letöltés helye:   http://rmjk.adatbank.transindex.ro/pdf/003Petretei.pdf) (2020.01.25.)

[3] Gulyás Gyula: Politikai korrupció, Aula Kiadó, Budapest, 2004. 7. o.

[4] Sebestyén Jenő: Református etika, Iránytű Kiadó, Budapest-Gödöllő, 2000., 116.o.

[5] Forrás: uo 121.o.

[6] uo 121.o.

[7] Szerk. Csefkó F. – Horváth Cs.: Korrupció Magyarországon Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület, PTE ÁJK, Pécs, 2001. 13. o.

[8] Ószövetség, Mózes 1. könyve, 25., 29-31., Letöltés helye: https://szentiras.hu/UF/1M%C3%B3z (2021.08.01.)

[9] Ószövetség, Ámosz 5. könyve 12., Letöltés helye:  https://szentiras.hu/SZIT/%C3%81m5 (2021.08.01.)

[10] Ószövetség, Mikeás 7. könyve 3-4., Letöltés helye: https://szentiras.hu/SZIT/Mik7 (2021.08.01.)

[11] Kálvinnak az Institutio Christianae Religionis című kálvini alapmű, vagyis A keresztyén vallás rendszerének II 1 – II 2 – III 3. részeiben kerül kibontásra a korrupcióról alkotott véleménye és ahhoz fűzött megelőzési instrukciói.

[12] Békefy Lajos: Kálvin szellemében a korrupcióról, Polgári Szemle, 2010. április, 6. évfolyam, 2.szám – Letöltés helye: https://polgariszemle.hu/archivum/52-2010-aprilis-6-evfolyam-2-szam/380…

[13] Eberhard Busch: A szegénység botrány – A luxus önzés, Letöltés helye: (http://kalvinev2009.reformatus.hu/cikk.php?ID_cikk=13.) (2021.01.20.) Eberhard Busch professzor, Kálvin és Barth Károly életművének kutatója, számos hasonló témájú könyv, tanulmány szerzője.

[14] Luther kettős birodalmi tanát, az Institutio által, Kálvinnál is levezethetőnek gondolom.

[15] Sebestyén Jenő: A református etika, Iránytű Kiadó, Budapest-Gödöllő, 2000. 177.o.

[16] Dr. Birkás Antal: Phd értekezés 2008. 147. o., továbbá lásd Birkás Antal: Reformáció, államhatalom, politika. Budapest. Luther Kiadó. 2011. Kálvinnal kapcsolatos oldalait.

[17] Bolyki János: Válogatás Kálvin János műveiből, Kálvin Kiadó, Budapest, 1993. 223.o.

[18] Kálvin János: Tanítása a keresztyén vallásra 1559., Dr. Békési Andor ford., MRE Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest, 1991. 80.o.

[19] Petrétei uo. (2020.01.25.)

[20] Az Egyesült Nemzetek Szervezete Meridában, 2003. december 10-én kelt Korrupció elleni Egyezményének kihirdetéséről szóló 2005. évi CXXXIV. törvény, preambuluma

[21] Petrétei uo. (2020.01.25.)

[22] Az Egyesült Nemzetek Szervezete Korrupció Elleni Egyezménye

Letöltés helye: http://europa.eu/legislation_summaries/fight_against_fraud/fight_against_corruption/l33300_hu.htm (2021.08.01.)

[23] Az Egyezményt a 58/4. számú határozattal fogadták el.

[24] Minden tagnak, aki aláírta az Egyezményt és az abban foglaltakat elismerte és kötelezettséget vállalt arra, hogy az Egyezményt saját jogrendszerébe beépíti és kidolgozza a korrupció ellenes programját. Továbbá a 55/61. számú határozattal döntettek arról is, hogy különleges bizottságokat hoznak létre, amelyek az egységes korrupció ellenes programot kidolgozására törekednek.

[25] Az Egyesült Nemzetek Szervezete Meridában, 2003. december 10-én kelt Korrupció elleni Egyezményének kihirdetéséről szóló 2005. évi CXXXIV. törvény, I. fejezet, 1. cikke

[26] Az Egyesült Nemzetek Szervezete Korrupció Elleni Egyezménye, Letöltés helye: http://europa.eu/legislation_summaries/fight_against_fraud/fight_against_corruption/l33300_hu.htm (2021.08.05.)

[27] Petrétei uo. (2020.01.25.)

[28] A Magyar Református Egyház 1909. óta tagja a Református Egyházak Világközösségnek, valamint annak jogelődjének, Református Világszövetségnek.

[29] Forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/megalakult-reformatus-egyhazak-vilagkoezoessege (2021.08.05)

[30] Békefy uo.

[31] Berlinbe 1993-ban létrejött a Trancparency International, amely egy civil szerveződés, amelynek célja a nemzetközi fejlesztések "megtisztítása", illetve a korrupció visszaszorításának elősegítése. Elsősorban a nemzetközi fejlesztések átláthatóságának és elszámolhatóságának betartását tartja szem előtt.

[32] Deák Ferenc: A bírák elmozdíthatatlanságáról, Letöltés helye:http://mek.oszk.hu/02200/02213/html/01.htm#28) (2021.08.05)