A 16. században nem volt ünnep október 31., a reformáció napja. Ma is csak két helyen, Szlovéniában és Chilében piros betűs állami ünnep. Nálunk jó 150 éve tartják a protestánsok reformáció ünnepét. Vajon a hitújító Kálvin mivel foglalkozott a későbbi reformációi ünnepek tájékán? Hallatlanul izgalmas hatalmas levelezésének fennmaradt anyagában végigtekinteni „őszikéin”, októberi levelein. Most 24 év októberi leveleiből bontunk fel néhányat.
Gyógyító távolságtartás bajainkkal szemben
A bajban, betegségben megvalósítható emelkedettségre emlékezteti a párizsi lelkészt, Bézát 1561. október 7-én kelt levelében Kálvin. Saját kényszerű szokásaiba is bepillantást enged: betegsége miatt, ami jobb lábát gyötörte, korán lefeküdt, már este 7-kor, s az ágyban írta ilyenkor leveleit. (De már hajnali négykor égett a mécses szobájában!). Érdekesen fogalmaz: „Háromszor, sőt négyszer legyen áldott Istenünk, aki bajaink, betegségeink súlyos felhői fölé emel minket, és ebből a magasságból tekintsünk le minden bajunkra, ellenségünkre.” Micsoda gyógyító távolságtartás gyengeségeinkkel, betegségeinkkel szemben! Ez már maga fél gyógyulás.
A lengyelek tisztelete
A lengyel reformátorok iránti tisztelet és segítő tanácsolás szólal meg azokban a sorokban, amikkel Jan Utenhovent, a lengyel reformátor, von Laski barátját kereste meg Krakkóban, 1557 október 24-én soraival. Örül, hogy a lengyel király türelmet tanúsít a lengyel reformált egyház iránt, amit von Laski prédikátor „tudásával, tapasztalatával és gyakorlatiasságával ért el nála”. A lengyel reformátor kiválósága „mind inkább ismertté vált előttem, s meggyőződésem, hogy ő hűségesen és nagy igyekezettel küzd Krisztus Országa növekedéséért hazájában”. Tudnivaló, hogy az 1500-as évek végén volt időszak lengyelhonban, amikor úgy nézett ki, az ország túlnyomó többsége protestáns lesz.
Kemény beszéd – szeretetből
A kollégáját lelkigondozó Kálvin kemény, de mindig segítő sorai szólalnak meg abban a levélben, amit 1555 októberében küldött a frankfurti francia gyülekezet lelkészének, Valérand Poulainnek. Meglehetősen erős szavakkal fordul a sok vihart támasztó kollégához: „Szeretném, ha kemény beszédem eltalálná szívedet, s megéreznéd, hogy amit írok, az igazi szeretetből fakad”. Mit kifogásol? „Két hibád általánosan ismert: mézes-mázasságod, s mértéktelenséged magad előretolásában. Ha az emberi szóbeszédet el akarod csitítani, először is vedd magadnak a fáradságot, hogy megtisztítsd meg szívedet mindenféle büszkeségtől, törekedj igazi szerénységre. Ügyelj arra is, hogy külsőképpen, gesztusaidon és szavaidon se üssön át a gőg és a túlzott öntudat!”.
Egy lehetetlen korszak látszatai ellen
Értekezésszámba menően hosszú levelet írt Kálvin az angol uralkodó testvérének, Edward Seymournak, Somerset hercegének. Az 1548. október 22-én kelt kilenc oldalas levélben tanácsokat ad a hercegnek. Szokatlan módon a szövegben többször is előfordul a reformáció kifejezés. A tanácsokra nagy szükség volt, mert „az ördög gonosz eszközökkel, földalatti módszerekkel, a nyilvánosság kerülésével tör a tiszta hitújító tanítás megbuktatására.” Mivel – fogalmaz tovább Kálvin –, „az emberi természet a látszatokat keresi”, nem lehet elégszer és eléggé nevelni a népet „ebben a lehetetlen korszakban” a tiszta igazságra. Az igazi tanítást fenyegeti a fantáziálás, továbbá az antikrisztusi szellemiség, valamint az anarchikus, mindent felforgató szabadosság.
Anglia felemeléséért Genfből
Az egyház mind teljesebb és szükséges reformációja érdekében arra kéri a herceget, gondoskodjék Angliában három dologról: a nép helyes neveléséről; az isteni parancsnok eltorzításának megfékezéséről; a fegyelmezetlenség, a hazugságok leküzdéséről. Módszerként ajánlja: a nép hatékony és eredményes nevelésére a tiszta istenismeret és az igazság hirdetése szolgáljon. Ennek a nevelésnek több eszköze is van. Így a helyes tanítás rövid összefoglalása hitvallás formájában. Aztán a gyermekek és a képzetlen nép számára a katekézis, ami megtanít különbséget tenni a hazugság és az igazság között. Jó eszköz a népnevelésben az a fajta prédikáció, ami a szívben visszhangra talál, majd a szentségek helyes kiszolgálása és a közima. Ezek igen hasznos segédeszközök a reformáció továbbvitelére. Az eltorzult, álarcos, maszkos keresztyénségtől vissza kell térni a forráshoz, a Bibliához, enélkül a reformáció biztosan elakad. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy „az egyház reformációja Isten kezének a munkája. Ennek érdekében engednünk kell, hogy Ő vezesse az életünket”. Nyomatékkal kéri az angol herceget, gondoskodjék „az irgalmasan gyakorolt egyházfegyelmezésről”, hogy a birodalomban a hazugság, gyilkosság, rablás mértéke csökkenjen, de egyúttal korlátozzák a prostitúciót, az alkoholizmust, a káromkodást és a házasságtörést is.
A reformáció Kálvin János munkásságban, tanításában és Varsótól Londonig terjedő levelezésében a közállapotok jobbítását ugyanúgy megcélozta, mint az egyház és az egyéni életek megújítását. Jó mindkettőre emlékezni, s valami módon ezek aktualitását átgondolnunk – nem csak október 31-én!
Írta, az idézeteket fordította Dr. Békefy Lajos
